tadaa!

Ezer hála Franknek, tegnap óta van netem. El sem hiszem! (Csak időm nincs rá, hogy használjam...)
Este/éjszaka igyekszem írni, fantasztikus volt ez a hétvége, elejétől a végéig :)))

Zajlik

Változatlanul. Tegnap éjjel fél kettőkor, mikor már úgy éreztem, semmire nem vagyok képes, jobbnak láttam áttenni a prezentáció-projektet másnap reggelre. Így is lett. Hatkor keltem, majd hét és nyolc között villámgyorsan megkomponáltam a kiselőadást, ami végül nagyon jól sikerült-pedig én ritkán mondok ilyet. Utána oda is jöttek páran, hogy dejóvolt, én meg örültem.
Dán órán megtanultunk számolni, méghozzá bingo segítségével. Ötletes : )
Igazi felfrissülés egyébként a napot drámával kezdeni, s végül jógával zárni.
Este elbúcsúztattuk Ketsukot, aki csak tapasztalatszerzés céljából látogatott ide, erre a kurta kis időre. Mégis olyan gyomorbangombócos érzés volt… el sem tudom képzelni, mi lesz később, ha szétszéledünk… egyelőre nem is szeretném.
Ismét spontán parti kerekedett, de ezúttal úgy döntöttem, inkább lefekszem időben. (=Fél egy.)
Ha szerda, akkor Wednesday feature-múlt héten ugye minden az ételekről szólt, ma pedig a családról. Két és fél órán keresztül meséltünk, mutogattuk a képeket. (…amikor én még kövér kisgyerek voltam, hippi apuka, büszke nagynéni, szülinapi torta, nyár, képek nagymamákról, és kutyánk is volt, igen ám…!)
Csokis süti, tea mellett, zokniban, kanapén elnyúlva, mécses fényénél.
Ebéd.
Megfogadtam, és írásba is adom, hogy holnaptól igyekszem visszafogni magam…
De egészen tanácstalan vagyok a megvalósítás terén, mikor olyan étkeket tesznek az asztalra, mint az a mennyei lazac, krumpli fűszervajjal, saláta… és van, hogy sütit is kapunk-annak meg aztán végképp nem tudok ellenállni. Ez van.
Később Julival beszabadultunk az IPC turkálójába : ) beszereztem két tornázós pólót-mert azt persze egyet sem hoztam-egy pink harisnyanadrágot, valamint egy narancssárga bokamelegítőt. Grét. (Minden egyes darab öt koronába került, vagyis durván négyszer százötven forintot hagytam ott.)
Délután csak pihentünk, akiben pedig maradt még valami energia, ádáz küzdelembe kezdett az ideiglenesen nálunk vendégeskedő önkéntes-csapattal. (röplabda, ping-pong, csocsó, floorball.)
Este nyolckor még beültem a World debate forumra, ahol két hete a grúz helyzetet elemezzük, de akkora káosz uralkodott, hogy igazából nem tudtam átérezni a súlyosságát. (Lakik itt ugyanis két grúz férfiú, akik átvették az irányítást, a többieknek meg ez nem tetszett, és húsz perc elteltével már kb. mindenki mondta a magáét. Szórakoztató volt.)
A net-rejtély megoldódni látszik, mint kiderült, csak be kellene szereznem valahonnan egy Vista telepítőt. Drukkdrukk.
Végül estére eltűnt mindenki (értsd: mindenki), szerintem alszanak. Üres az egész ház. Én is bevackoltam már a frissen húzott ágyneműmbe, Quimbyt hallgatok, és várom a reggelt, hátha kivételesen nem fog egész nap esni megint.
Kicsit gyorsabban telik mostmár az idő, szóljon már neki valaki, hogy ne tegye!
Érdekes, hogy nagyjából mindenki ugyanazokon a fázisokon megy át, és jó, hogy ezt meg tudjuk osztani egymással. (Végre itt vagyok! Fantasztikus! ... Sok-sok újdonság, energia, bulik, emberek. … Sodródunk. … Aztán az a pont, mikor meg kell állni egy kicsit, és helyre tenni mindent, vagy legalábbis bemérni, hol a helye. Nem mindig sikerül, és akkor egy pillanatra elfáradunk, aztán minden megy tovább. … És már azt érezzük szokatlannak, ha nincs percre pontosan beosztva az egész napunk. … Aztán jön a tékitízi, hogy magadért vagy itt, ha csalódsz is valakiben, meg nem érted, mit miért. Nem kell mindent megfejteni, legalábbis nem most.)
Nem hát.
Csak itt kell lenni, most, minden érzékszervünkkel, nyitott szemmel-füllel-lélekkel.
A többi meg jön magától.

kint

Igy fest az otthonom, kivulrøl.




tav:


Frizbiiiii:



Bejarat



van ilyen is:

Taro is szeret fotozni :))


Kek is meg zøld is meg szep is:

Kilatas a szobambol:


Ennyi egyeløre, most megyek pom-pom girlt jatszani, IPC vs. vendegek :))

fakanaaal!

Tegnap kaptam meg a prezentaciohoz szukseges anyagot, ma semmi idom nem volt, holnap sem lesz, most ertem haza egy kellemes kis kanadai koncertrol, igy halleluja, kezdhetem adamtol es evatol az egeszet. Sok alvas ma sem lesz.
A McDonalds pedig az orrunk elott zart be...
Ehes vagyok, faradt vagyok, puffogok!!
*Egyebkent minden rendben.*
Valamint itt is nagyon boldog negyvenediket az en kedves noverkemnek!!

7vege

Kicsit bevackoltam ide a computer roomba irni, mert ez mar tenyleg nem allapot...
Itt viszont nem talalom a rohadt irasjeleket... az ekezetekrol mar nem is beszelve. Bahh.
Enivej, ismet szep kis hetvegeben volt reszunk, mindket nap buli, egyik jobb, mint a masik...
Pentek este Juan Carlossal elmelkedtem egy orat a kertben, aztan akkora tapados bolerot nyomtam Nikolajjal (tanaram szinten), hogy masnap reggel csak rohogni tudtunk, akarhanyszor osszefutottunk.
Ma konkretan fel het korul aludtam el, s azt meg mar csak halkan merem megjegyezni, hogy a common roomban ebredtem :))))
Vegre valahara kitakaritottam azt a mocskot a szobambol, ami felgyulemlett-egyebkent mikor bekoltoztem, teljesen ugy tunt, mintha kb. tiz eve nem lakott volna benne senki...
Aztan piknikeztunk egyet az udvaron. Gyonyoru ido volt kivetelesen.
Ido kozben megerkezett az onkentes kulonitmeny (MS-students), annyira nem jofejek, ellenben mind nagyon szoke.
Este elsetaltunk a tengerhez. Mar nagyon kellett.
Valtozatlanul jol vagyok, csak annyi minden kavarog bennem, es olyan rossz, hogy nem tudom megosztani veletek, ugy igazabol...
Ma ereztem eloszor, hogy szuksegem van egy kis egyedulletre, mert rengeteg hatas ert, merhetetlenul sok erzes es ujdonsag, es most kezdem megerteni, miert mondjak sokan, hogy ezen a helyen sajat magadat is jobban megismered.
Nap mint nap szembesulok ugyanis azzal, hogy masok milyennek latnak, es nehez ezt feldolgoznom.
Es nem azert, mintha rossz lenne, hanem pont ellenkezoleg...
Talan igazuk van, talan nem.
...
Meglassuk.
Most megyek, mert ugy erzem, sporolnom kell az energiakat holnapra.

holnap

Svedorszag, ha minden igaz!!
(Esotanc-esotanc...jajj.)

Jubilálok

Eltelt egy hét, de nekem olyan érzésem van, mintha hónapok óta itt élnék. Minden olyan természetes és gördülékeny. Időm mondjuk nincs sok, de nem is igazán hiányzik; ha éppen nincs órám, akkor is megyek-jövök, várost nézek, ismerkedek, meg leginkább szarrá ázom.

Tíz percenként változik az időjárás.

Igazából ez sem zavar : )

1. Nem nagyon járok ki;
2. Elázni jó!

Van, hogy csak ülök kint a padon, a hatalmas fa árnyékában, és nézem, ahogy csepereg. (Zuhog. Ömlik.)

De tényleg, eddig akárhányszor kitettem a lábam, minimum háromszor eláztam

(Ma vettem is egy ernyőt okosan.)

Lényeg a lényeg, még mindig nagyon szeretek itt lenni. A reggelek borzasztóan fájnak, de délutánra egészen magamhoz tudok térni (általában.)

Fárasztó hetem volt, főleg a kedd, mikor reggel fél kilenctől este fél tízig órákon ültem.

Vagy nem ültem.

Mert van nekem fergeteges dráma-órám, meg relaxálós body, mind and spirit is…

Szépen sorban a tárgyaim:

A dráma őrületes, hihetetlen ötletes játékokkal melegítünk be, aztán improvizálunk, oldódunk, kibontakozunk... alkotunk.

És igen-igen, volt már három dánom is! Nem tűnik nehéznek, csak a kiejtéssel kellene megbarátkoznom-változatlanul, de az itteni dialektus határozottan tisztább, mint a jütlandi.

(Sovány vigasz.)

A tanár néni borzasztó kedves és türelmes, szeretjük.

Asian life: ez is nagyon érdekes már most, rengeteg újat fogok tanulni. Kedden prezentálok, arra is fel kellene készülnöm a hétvégén.

Body, mind and spirit: erre nagy szükségem van; jógázós-mocorgós óra, ma isteni volt! Kimentünk relaxálni az udvarra, s nekem sikerült olyannyira ellazulnom, hogy elaludtam. Arra ébredtem, hogy Rolando próbál minket visszahozni… a csoport fele elszenderedett egyébként.

Napsütés, enyhe kis szellő, bogárzümmögés… miközben húsz ember békésen relaxál a fűben, hmmm.

Este kórus, igaz, csak félgőzzel, mert kicsit megfáztam, de ennek ellenére azt is élveztem. Nem is értem, hogyan szorult ezekbe az emberekbe ennyi energia és jókedv!!

És olyan gyönyörű dalokat tanultunk! A performance night-on a dráma-csoport és a kórus is előad majd valamit, kiváncsi leszek magunkra : ) (Szerepel az összes kreatív banda, de azoknak nem vagyok oszlopos tagja sajna.)

Így néz ki tehát egy átlagos keddi napom.

Szerdán az egész nap az ételekről szólt (szerdánként ugyanis nincsenek szokványos órák, hanem mindig valamilyen topik körül forog a program.)

Különféle nemzetek fiai-lányai bemutatták kedvenc ételeiket, volt színházasdi, filmrészletek (Top gun, M. Python…) Kristof (igazgató) előadást tartott, és vacsira indiai kaját szervíroztak, földön ülve, kézzel ettünk : ) Rettenetesen élveztem, és isteni finomra sikeredett tényleg.

Este még beültem a world debate forumra is, ahol hétről hétre más-más aktuális témát feszegetünk. Nem vicces sajnos, de ilyen is kell, sőt… Majd mesélek bővebben. Én csinálom a plakátot szerdára.

Estére valahogy mindenki úgy érezte, hogy itt az ideje kicsit megint kirúgni a hámból, elvégre nem buliztunk már három napja, vagy mi : ) Lementünk páran a student kitchenbe, és szép lassacskán becsatlakozott még húsz ember, így a végére tele lett, mindenki táncolt, az udvaron, a konyhában, mindenhol… Eszméletlen volt (meg én is az voltam reggel, pedig már egykor aludtam.)

Tegnap ismét dán (minden nap, kivéve szerdán) Asian life & thought, dráma, és Intercultural behaviour.

Jaj nagyon jó volt!

Eléggé a témámba vág (diszkrimináció), érdekes, a tanárunk pedig ennivaló. (Túlságosan is ;)

Itt is kaptunk olvasnivalót, szóval lesz dolgom bőven. (Nem baj : )

Egyébként a tegnap duplán vicces volt, mert a csütörtök eleve takarítós nap, plusz a mi contact groupunk volt a soros a konyhában, így négyszer takarítottam, mindazok után, hogy szerda éjjel kieresztettük a gőzt…

Ma remek napom volt, csak három (6) óra, abból egy dán és egy jóga, a harmadik pedig Latin-American culture.

Kár, hogy nem tudom átadni… Juan Carlos vetített a képeiből, és közben mesélt, és mesélt, és mesélt… hogy milyen bejárni Latin-Amerikát, motorral, hegyeken és völgyeken és kultúrákon át, sorsokon át… azok a csodálatos képek, meg minden, ami mögöttük van: megszólítottak, beszéltek hozzám, a kisgyerekek és öregnénik fekete szemei, a pampák, a hegyek, az arcok. Minden. Majd pedig csak képek és zene, és tolmácsolta nekünk, miről szól a dal, mi meg csak néztünk, én meg lúdbőrös lettem, és újra elkezdett bennem kavarogni sok minden.

Nagyon sok minden.

Amióta itt vagyok, úgy érzem, kicsit tágabbra nyíltak a szemeim-vagy most nyíltak csak ki igazán-az is lehet.

De ez egy másik mese.

Most megyek és posztolok, aztán buliiiiiiiii!!

update

Ma lenyomtam a 10 orat, fel tizkor meg mindig enekeltem, hjajj.
Holnap folyt.kov, rengeteg a sokminden :)))

monday

Hosszú és fárasztó napot hagyok (lassan) a hátam mögött.

Alig aludtam, mert kicsit megfájdult a torkom, telihold, miegymás… Azért sikerült magamhoz térnem egy húszperces zuhanyt követően :)

Reggeli után (helyben sütött kenyérke van, mondtam már??) megismerkedtünk a takarítószerekkel, majd kipróbálhattuk magunkat a gyakorlatban…

Itt még a takarítás is vicces, és nem is túl megeröltető, mert olyan szinten szervezett, hogy bő fél órán belül összekaptuk az egész épületet, holott nem kicsi. (értsd: helyiségek és eszközök színek szerint felosztva, mindennek megvan a maga helye, és a kis csoportok rotációs rendszerben működnek.)

No igen, a csoportok (contact groups).

Előre beosztottak minket, méghozzá úgy, hogy a lehető legkülönbözőbb népek és korosztályok keveredjenek. (Az én csoportomban képviselteti magát Japán, Pakisztán, Csehország, Dánia, Izland, és kishazánk.) Mindegyik csoporthoz tartozik egy tanár, nekem sikerült kihúznom J. Carlost, aki mindenben segített. (Még azt is meg tudta mondani, hol találok hulahopp-karikát, hahaha.)

Takarítás után következett a morning fellowship-minden hétköznap összegyűlünk az első óra után, s megkérdezik, van-e óhaj-sóhaj-panasz; felvázolják a napi programokat, dalolászunk… vicces.

Ennek keretében vettük fel az óráinkat is, szintén kis csoportokban. Harminckét órám lesz, plusz van, amit nem vettem fel, mert így is sok, de megkérdeztem, és nyugodtan be lehet csatlakozni, ha éppen van rá időm. Huszonnyolc a minimum egyébként. Nagy szívfájdalmam, hogy sok minden ütközött, és nem keveset dilemmáztam a választás előtt. Alig tudtam választani, annyi minden finomság van!

Holnap kezdődik is az okítás, ezek itten alant a tárgyaim:

-Danish language line (heti 8 óra)

-Latin-American studies (4)

-Intercultural behaviour (4)

-Drama (jeee!) (4)

-Asian life and thought (4)

-Body, mind and spirit (4)

-Wednesday feature (4) ez mindenkinek kötelező, szerdánként esedékes, és izgalmasnak ígérkezik. Majd mesélek mindenről, ha már személyes tapasztalattal is rendelkezem.

Kis szünet után folytatódott a csapat összekovácsolása; először arról tartottunk prezentációt, mitől jó a csapatmunka, mi a fontos, stb. Minden csoport készített egy hatalmas posztert, mi meglehetősen egyszerűt alkottunk, de aranyos lett.

Ez egy idő után kicsit unalmassá kezdett válni, mert mindenkinek kb. ugyanaz jutott eszébe arról, hogy co-operation.

A továbbiakban pedig feltérképeztük a környezetünket (még mindig csoportokban, nekünk pl. az épületeket, a közvetlen környezetet kellett alaposan megfigyelni, majd arról is alkotni valamit és prezentálni. Falevelektől kezdve teafilteren át bélyegig mindent ráraktunk-kár, hogy holnapra ’megromlik’. Voltak, akik a helyi közlekedést mutatták be, mások a tanárokat…)

Aztán vacsi, meg szenvedés a géppel.

(Probléma: ha ki van kapcsolva, jelzi, hogy kapcsolódik a nethez, de amint bekapcsolom, a jel eltűnik. Ki látott már ilyet? Totál fordítva működik! Ergo, valami nagyon el van cseszve. Ötlet, valaki?? Azt mondják, talán a windowssal lehet baj-és ez még a jobbik eset, mert talán van remény… Nem bánnám, ha normálisan tudnám használni végre…)

A mai este így tényleg csendesre sikeredett, kicsit szocializálódtam, míg a japánok origamiztak (ennivaló mind!), de csak tizenegyig bírtam.

Holnap ismét hajnali kelés, és végre kezdődik a suláj!

(Dráma, dán, Ázisa, jóga, a végére pedig egy kis kórus, ha még élek.)

Alig várom!

mese 1.

Nem is tudom, hol kezdjem… haladjak szépen sorrendben, vagy csapjak a lovak közé?

Azt hiszem, legjobb lesz, ha abból indulok ki, amit Bea mondott nekem nem sokkal az utazás előtt.

(’… és hidd el, ha majd ott leszel, azt fogod érezni, hogy ez még annál is sokkal-sokkal jobb, mint amire számítottál…!’)

És tényleg.

Valami leírhatatlan ez az egész-azt hiszem, aki nem éli át, soha nem is fogja tudni, miről beszélek. Közben meg azt kívánom, bárcsak mindenki részese lehetne annak, ami itt és most elkezdődött…

Hihetetlen, hogy mosolyogva kelek, mosolyogva fekszem, egyébként meg egész nap csak nevetek-kivéve, mikor éppen ezt a fantasztikus kaját tömöm magamba, amit minden nap elém tesznek :)

…

Az úton minden gördülékenyen ment, nyugodt szívvel ébredtem az után a pár órácska (félig-) alvás után, negyven fokos melegben.

El sem hiszem, hogy csak 3 kg plusszom volt :)

Megerkeztem :)

A bőröndöm már ott várt rám, mire végigcaplattam a reptéren, a vonat is jött húsz percen belül, így valamivel öt előtt meg is érkeztem az IPC-be. (International People’s College, ez lesz az otthonom karácsonyig.)

Dübörgő zene és örömujjongás szűrödött ki a hallból-mint kiderült, vérre menő röplabda-meccs közepébe csöppentem.

Azon nyomban a segítségemre siettek, először Juan Carlos, majd Rolando (tanarak), teával kínáltak, átadták a welcome-pakkot, nomeg a szobám kulcsát (23-mas)

És onnantól kezdve csak sodródok.

Mindenki nyitott, kedves, segítőkész, telis-tele energiával meg jókedvvel. Szinte az első perctől fogva otthon érzem magam, és ez valami hihetetlen…

A névmemorizálós játékokról lemaradtam ugyan, de lassacskán sikerül nevet társítanom minden egyes archoz.

(A paletta egyébként pontosan olyan színes, mint ahogy azt vártam: Szenegáltól Vietnámig, Lengyelországtól Izlandig, Pakisztánon keresztül fellelhető mindenféle náció. Összesen hatan vagyunk magyarok, amire nem is számítottam.)

Kicsit berendezkedtem, és már jött is a vacsi. Előtte Juan Carlos bemutatott a tömegnek, a séf bácsi pedig (Ayman) felsorolta az aktuális menüt. Mit mondjak, tényleg isteni a koszt!

Nyolctól coffee mix volt a program. Ez nagyjából annyit tesz, hogy kijelölnek hét embert, akik vendégül látnak néhány másikat a saját szobájukban, teával, sütivel (sörrel) készülnek-a többi a ’vendégeken’ múlik. Tíz körül lementünk a pincébe, ahol óriási parti kerekedett…

No comment, az utolsók között hagytam el a táncteret… asszem sikerült feloldódnom igen rövid idő alatt-másnap reggel már mindenki tudta a nevemet :))))

Borzasztó sokat nevettünk, mindenki előkapta a saját nemzeti italát, és ment a körbekóstolás.

(Az unikum is hasonló sorsra jutott, mondanom sem kell J)

Martával (Cseho.) fél négyig beszélgettünk, aztán bedőltem az ágyba. Ahhoz képest, hogy mennyire fáradt voltam/vagyok, nem tudtam fél tíznél tovább aludni. Gyönyörű idő volt tegnap, hét ágra sütött a nap! Be is mentünk a városba, nézelődni egy kicsit, nomeg beszereztem egy dán számot is (+4541651386)

(Majd pedig kihalt a fotoapparat.)

Az estét lájtosra terveztem, de megint sikerült meginni pár sört kint. Én nem tudom, mikor röhögtem utoljára könnyesre magam, de múlt éjjel így történt.

Félelmetes, mennyi idióta ember vesz körül! Tényleg nem gondoltam volna, hogy rögtön ilyen jókat fogunk bulizni, beszélgetni, etc. Már első nap kifejlesztettünk szállóigéket meg olyan poénokat, amit naponta ötször elsüt mindenki, mégis ugyanúgy röhögünk rajta J

Ja, majd’ elfelejtettem, hogy kora este kétórás afrikai tánc-oktatásban volt részünk, valami iszonyat vicces ghánai oktatókkal! (Fel is lehet iratkozni African drum & dance-kurzusra, de én még mindig olyan hihetetlenül kétballábas vagyok, hogy ezek után inkább csak benézek párszor. Egyébként csurom vizesre táncoltuk magunkat (ismét).

Ma (vasárnap) a brunch után-merthogy hétvégente nincs reggeli, hanem összevonják az ebéddel, tíz és dél között-fergeteges volt, helyben sütött kenyér és palacsinta, meg minden, amit akarsz és beléd fér-megrendezték nekünk a helyi olimpiát, persze kicsiben, és nem volt túl megeröltető, inkább vicces.

A végén Juan Carlos kihirdette a győztest-természetesen itt mindenki nyer-ez is annyira tetszik, hogy miden erejükkel azon dolgoznak, hogy megtanulj toleráns lenni, és nincs olyan, hogy ne éreznéd, hogy mindenki egyenlő.

Vacsi után megnéztünk egy oktatófilmet a mosogatás/takarítás művészetéről, utána lepihentem egy órára, mert már a fejemet sem bírtam a helyén tartani.

De hamar visszamentem szocializálódni, mert hiányzik, ha nincsenek körülöttem sokan. (Talán ez idővel változni fog, de egyelőre nem hagynék ki egyetlen alkalmat sem, mikor emberek között lehetek, mert annyira jó!)

Hihetetlen érzés, mintha itt élnék ezer éve. Mintha ismerném őket rég, holott sokakról szinte semmit nem tudok.

Minden olyan leírhatatlanul ösztönös és természetes, és már most úgy érzem, hogy itt sosem lehetek egyedül.

Két nap alatt annyi emberrel találkoztam és beszéltem, hogy ma azon kaptam magam, hogy máris angolul gondolkodom. (És rettenetesen élvezem J)

Amint megoldom a net-parámat, felteszek csomó képet, de egyelőre a sajátomat nem tudom használni.

(Amúgy létrehoztak egy szervert, ahova mindenki feltöltheti a képeket, videókat, stb. Elképzelhetetlen mennyiség fog összegyűlni, azt hiszem. Remekül működik ez is.)

És most jött el a pillanat, hogy elpakoljam magam holnapra. Hétkor kelés. Nyamm.

holnap

Hát eljött ez is...
Bőrönd tele, gombóc a gyomorban, de csak egy picike.
Egyébként olyan szürreálisan természetes ez az egész, egész nap béke volt bennem.
Valahogy úgy érzem, nem csalódhatok.
Bárcsak mindenkit bepakolhatnék a kofferba...
De ez most az én utam, nekem kell átélnem és élveznem minden percét.
És holnap ismét Dániában hajtom álomra a fejem!!
Mennyire vártam...
Jelentkezem, ahogy tudok.

<3