küzdőtér

Na békakirály és -királynő, most legyen nagy a szátok!!
Egyéb hozzáfűznivaló?
Még nincs veszve semmi :)))

az első hóóóóóóóóó!!!

Good morning Denmark!!


Ének a hóban


Bébihóember



Gyerekhóember


Papa-hóember


Let it snow!

szemelvények

- A performance nighton túlvagyunk, jól sikerült. Én remekül éreztem magam, nagyon sokat nevettem-leginkább a saját előadásunkon :) Az éneklés meg egyébként is mindig örömforrás. Lámpalázaskodásra pedig esélyem nem volt, annyira nem láttam semmit (senkit) a vakító reflektorfénytől.

- Meg is lett ünnepelve szépen, inkább nem kommentálom, legyen elég annyi, hogy elhagytam valahol a cipőmet, s most találtam meg a party room különböző pontjain...

- Ennek folyományaképp lemaradtam a reggeliről, ahogy illik.

- Amúgy meg ezentúl csak férfiingben-nyakkendőben járok, borzasztó jól éreztem magam benne. Le sem vettem egész éjjel, kicsit úgy néztem ki, mint egy vérbeli leszbi... de sikert arattam. ;)

- Délelőtt bemutattuk a túlélőtábor eseményeit, rengeteg kép készült tényleg. Majd válogatok, vagy az is lehet, hogy felteszem azt a slideshow-t, amit a többieknek mutogattunk. Pássz.

- Haddne mondjam, hogy a hátizsákom ott áll (fekszik) a sarokban, érintetlenül-szombat este óta... (Tiszta ruhám egy darab se.) A friss ágyneműhuzat is elvan magában, szépen összehajtogatva.

- Négyen itthagynak ma minket, rettentően utálok búcsúzkodni. Mindig olyan nehéz... meg most kicsit mi is érezzük, hogy eltelt nyolc hét, s nemsokára felezünk... és milyen lesz majd elbúcsúzni...

nem gondolunk még erre.
nem
nem
nem.

- Ami még sokkal rosszabb, hogy Juan is itthagy tíz nap múlva.
Elképzelni sem tudom az IPC-t nélküle, belegondolni is utálok. (Minden esetre novemberben útba ejtem Mexikót, ha minden a terv szerint halad :))

- Így hát új contact group tícsörünk is lesz, Pierre személyében. Nem tudok róla sokat.

- Meg hétfőtől új órarend; szupis lesz, hétfőn és pénteken csak kettőtől van órám :)
(Írhatom a szakdogámat cserébe, hurrá.) Juannal meg Roddal nem lesz már órám.

- A dán csoportot kettéosztották, én a haladóban vagyok hálisten.

- Új diákok is jönnek, de majdnem az összes csitri. (Így hívjuk a tinédzsereket.) Ez persze nem feltétlenül rossz, majd meglátjuk.

- Mindent összevetve: új fejezet nyílik megint, új arcok, új tárgyak, új-új-új. És ez jó.
Így ez most egy átmeneti hét; tárgyfelvétel, újoncok fogadása, prezentációk, összefoglalók, beszélgetések, stb. Kicsit lazítunk, aztán lecsó.

És hamarosan látogatóim özöne lepi el az épületet :))
Már készítem a programtervet, lesz nemulass!
(Ja, s pénteken Koppenhága-Christiania megint...)

jessz

(elnézést kérek a vázlatpontok miatt, de ma valahogy nehézségbe ütközik összefüggően fogalmaznom.)

:)

Levelet kaptam!
Nagyot, szépet, meglepiset, kívül-belül :))
Köszönöm szépen Íti!!
Millió csók!!
:*

:*

:*

szösszen

1. Közhírré tétetik-ha valaki még nem tudná-, hogy drága Zsófi barátném felvételt nyert Portugália legnagyobb, leghíresebb, legszebb egyetemére! Tudja csak meg az egész világ ;)

2. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki gondolt rám, és bocsi, ha nem válaszoltam az összes levélre/sms-re/faxra/etc.
Jól esett nagyon!

3. Három hét után végre kitakarítottam a szobámat. Nem ismerek rá.
...

4. A Ragyogás nagyon félős film, vagy meg merjem nézni?
Ez itt a kérdés.
Még jövök.
:*

holnap

Talán lesz végre időm és energiám beszámolni gyönyörűséges múlthetemről.
Koppenhága, vendéglátás, turistáskodás, éneklés, felfedezés...
Aztán egy felejthetetlen szülinap, egy halom öleléssel, énekkel-na meg az a féktelen buli(-sorozat.)
Ami pedig rossz volt, azt igyekszem kiverni a fejemből-párszor már sikerült, most sem lesz másképp.
Dolgoztam is, sokat. Nagyon fáradt vagyok, de majd holnap délután...

Olyan szép a faliújságom!
Képeslapok, otthonról, középen egy legyező, rajta a nevem. Seiko keze munkája. Tüneményes, elég ránéznem, máris mosolygok.
A kulcsomat eredeti japán Kitti tartja, ajándék volt ő is. :)
És a többi...
Sajnos a videót nem tudom feltölteni egyelőre, de igyekszem túljárni az eszén.
És most szundi.

behavazva

Nem is kicsit.
Holnap (vagyis leginkább ma, öt óra múlva) megint szerda, megint Wednesday feature, és ezúttal mi szervezzük a programot, konkrétan heten, így az utóbbi napokban minden este, minden szabad félórámban erre készültem.
Plusz.
Megérkezik első látogatóm is, ma, tizenpár óra múlva :)))
És:
Csütörtökön Koppenhágában fogok dalolászni, utcán, sok-sok szép dalt, egészen pontosan hetet.
(Hálistennek csak egy íródott dánul, a többivel megbírkózunk.)
Benne leszek a tévéébeen is hát, tessék rám büszkének lenni. (Csak vicceltem.)
Ezek vannak, minden másról beszámolok, ha lesz erőm meg energiám.
Minden esetre nagyon-nagyon jól érzem magam, változatlanul.
:*
Ja, és Nikolaj ma majdnem harminc, boldog szülit neki.
(De csak majdnem 30.)
:)

ezmegaz

Eltelt a harmadik hét is, és egyre rövidebbnek tűnnek a napok. Talán a rutin teszi... miden esetre repül az idő.
Jött két új srác, egyikük Vietnámból, a másik iráni. Kaptunk új dán tanárnénit is hétfőtől, mert az előző csak beugrott, míg Merete meg nem érkezett. Rettenetesen szenvedek az óráin, de próbálom azzal biztatni magam, hogy nem lesz ez mindig ilyen unalmas, egyelőre csak ismétlünk, de majd biztos felpörgeti a dolgokat. (Ugyehogy így lesz??)
Ezt leszámítva rendkívül kedves, meg minden, csak kicsikét máshogy kellene nyelvet tanítani szerintem. (Meglátjuk.)
Hétfőn a mi csoportunk volt a mosogatós, plusz még a szokásos hétfő-csütörtöki takarítás, meg aztán este kipucoltam a fürdőnket is, így aznap ötször ragadtam felmosót/konyharuhát/gumikesztyűt/...
Lehet, hogy ebből kellene élnem :)))
Egyébként-nem akarok dicsekedni-de olyan hamar és olyan ügyesen végeztünk ebéd után a konyhában, hogy Ayman (séfbá) megajándékozott bennünket egy rakás keksszel meg gyümölcslével.
Hát nem drága?
Kicsit beteges volt egyébként mindenki a héten, szerintem még hozzá kell edződni az itteni klímához.
Abszolút kiszámíthatatlan.
A reggeli énekléseket imádom, Green Daytől kezdve Beatlesen keresztül Oasisig volt már itt minden.
Szerdán Wednesday Feature keretében jött értünk a nagy kék busz, és elvitt minket kirándulni. Először felmentünk Gilleleje gyönyörű partjaihoz, majd nagyon beteg Tegner bácsi kiállítását csodáltuk meg-minden esetre érdekes élmény volt.
Végül visszapattantunk a buszba, ami meg sem állt a Frederiksborg kastélyig.
Monumentális, nagyon zsúfolt, szépséges park öleli körül. Ayman csomagolt nekünk uzsit; pizza, körte, banán és gyümölcslé került a pakkokba.
Kiruccanásról jut eszembe: szeptember végén elvonulunk hat napra, különböző helyekre. Három alternatívát kínáltak fel, Svédország is szerepelt köztük, én mégis a dán túra mellett döntöttem. Hogy miért, azt majd részletezem később, egyelőre még elképzelni is nehéz, mit fogunk ott csinálni, de már nagyon várom!
Csütörtökön Cha óráján egy japán és egy kínai mesét/mondát kellett feldolgoznunk, négy fős csoportokban. Előző este az egészet illusztráltuk, képregény formájában, merthogy majd milyen jó lesz, ha másnap nem kell vele vesződni...
Majdnem.
Kiderült, hogy Tomo valahol elhagyta a papírokat, és hát aznap volt takarítós napunk, így nem csoda, hogy végül a konténer legaljáról kellett kihalászni a papírokat.
...

Mindenki a rajzokat kereste, Kristof éppen órát tartott, mikor valaki kirángatta onnan, azzal, hogy őt látták sertepertélni utoljára a tett színhelyén...
Káosz!
Ilyenek vannak.
Nomeg két hét múlva Latin-Amerika irodalmáról tartok előadást, fél órában. (Ötlet, vélemény, hozzászólás..?) Végre érzek egy kis kihívást a levegőben :)
Az Intercultural Behaviourt imádom, annyira kikapcsol! (Ha jobban belegondolok, ezt elmondhatom majd' minden órámról, leszámítva a dánt :))
Rodnak hihetetlen jó ötletei/módszerei vannak. (Lehet, hogy nem az ő szüleményei persze, minden esetre nagyon jól adja elő.)
Legutóbb pl. négy kis csoportra osztott minket, s meg kellett tanulnunk egy kártyajátékot. Mikor már bekejöttünk, verbális kommunikációt mellőzve játszottunk, csak jelzéseket adhattunk egymásnak (rajzolni szabad :).
Aztán rotálódtak a párok, keveredtek a csoportok, és továbbra sem szólalhattunk meg. Ekkor uralkodott el a káosz, merthogy a végén kiderült, hogy minden csapatra kicsit más szabályok vonatkoznak (pl. a mi eredeti felállásunk azt tanulta meg, hogy az ász bír a legkisebb értékkel, a másik csapat tagjai, akikkel később keveredtünk, viszont meg voltak győződve arról, hogy nekik van igazuk, hiszen az ász a legértékesebb... és ezt próbáld meg valahogy az értésükre adni, szavak nélkül.
Nagyon sokat nevettünk.
Este borozgattunk egy kicsit, éééés megettem első idei dán hot-dogomat!! (Három hétnek kellett eltelnie mindehhez. Szégyen :)
Tegnap Juan készített rólunk egy nagy-nagy csoportképet, holnap lesz kész, viszont az elektronikus verziót nem tudom, mikor teszi fel, pedig jó lenne megmutatni nektek.
Este aztán eljött a pizsamaparti ideje :))
Átrendeztük a common roomot, mindenhol polifoam, pokrócok, takarók, párnák, és persze belépés szigorúan csak pizsiben!
Boratot néztünk, aztán valami japán borzalmat, a harmadik film alatt pedig elszenderedtem.
Ittlétem alatt eddig még nem aludtam ekkorát, mint most, a common roomban, tizedmagammal. (Sokkal keményebb a matrac, mint az ágyam, és egyébként is: van abban valami csodálatos, mikor együtt alszunk, sokan, békésen, egymás hegyén-hátán...)
Békakirálynő is velem jött, azt meg mondanom sem kell, hogy kittis pizyamámban virítottam.
(Nem hiába szeretnek a japánok :))
Tízkor ébredtem fel, akkor már csak négyen szuszogtak körülöttem. Ilyen sem volt még: odaértem a brunchra, nyitásra (mindig fél 12 körül szoktam lebotorkálni...).
És annyira jókedvűen telt a reggel; pizsamában és zokniban, kócosan mászkáltam, kentem meg a meleg vajaskenyeret, mustráltam a friss tükörtojásokat...
Most pedig rohanok, mert mindjárt kezdődik a japán est. Borzasztóan kiváncsi vagyok, a japánok két hete éjjel-nappal (szó szerint) ezen dolgoznak!!
(Öltözékem alkalomhoz illő, találgatni szabad, milyen póló van rajtam :))

We are family!!
;)

tadaa!

Ezer hála Franknek, tegnap óta van netem. El sem hiszem! (Csak időm nincs rá, hogy használjam...)
Este/éjszaka igyekszem írni, fantasztikus volt ez a hétvége, elejétől a végéig :)))