intermezzo

A beígért képek már válogatás alatt állnak. Nem egyszerű, készült vagy nyolcszáz darab...
Nomeg annyi minden történik, hogy összeszedni sem tudom.
Múlt héten ugye az új diákok fogadása zajlott, tárgyfelvétel, majd pénteken elkezdődött az új negyedév.
Ázsia, Dán, dráma, kórus maradt, plusz vannak szép, új tárgyaim is, úgy, mint US studies; Professional English, valamint Language and society.
(Kifejtésre kerülnek mind, ha már jobban belelátok, mi micsoda.)
A legnagyszerűbb az egészben mégis az, hogy hétfőn és pénteken kettőkor kezdődik az első órám, így aludhatok sokáig. Ráadásul ágyba kapom a reggelit, mert pont úgy jön ki, hogy Marta kedd-csütörtökön szabad, én meg ugye fordítva. Így leszállítjuk egymásnak a kaját, ki sem kell kelni.
Remek!
Pénteken Koppenhágáztunk egyet, kultúrest volt, mindenhol koncertek, kiállítások-meg persze tömeg, minden üzlet nyitva, s még a vonatjegyhez is kedvezményes áron lehetett hozzájutni.
Éppen odaértünk Sören (dráma+kórus+újdonsült igazgató!) koncertjére, olyan jó volt, úgy örült nekünk, hogy meghallgattuk, és vele énekeltünk-meg a közönség soraiban lapuló nyugdíjasokkal. (Bezsebeltem vagy harminc ingyenes-képeslapot, ilyenekkel volt tele a falam még Aarhusban. Plusz van új táskám és piros kulcstartóm is, gratis.)
Később felkutattuk Rolando kiállítását, aztán Christiania, Marta fülének megcibálása, torta, gyertyák, éneklés, hazafelé asszociációs játék vs. alvás-kinek mi :)))
Nyolctól afrikai est, majd punnyad, feladja, ám akkor jön a felmentősereg, és az éjszaka közepén elviszi Juanhoz borozni.
Ma sem sikerült kitakarítanom, meg úgy egyáltalán; semmi hasznosat nem csináltam. Majd holnap.
Egyébként is mindenki irigykedik, mert Marta zártkörű szülinapi mítingjén (hivatalos-contact groupos) én is ott kanalaztam a fagyit, mint díszvendég.
Köszi Marta, köszi Rod.
És mától életmódot is váltok.
Csak ki kell takarítanom, kívül-belül, kiseperni a melankóliát meg ami visszatart, legalább megpróbálni, ésszel, hogy aztán helyet csináljak a boldogságnak.
(Gyere haza.)

37

Na hova, de hova, de hova, de hova megyek este?

Christiania (a híres-hírhedt freetown, a hippinegyed, a rasztaparadicsom Koppenhágában) ma ünnepli fennállásának harminchetedik születésnapját.

Én meg vele ünneplek.

Legfeljebb nem eszem csokit egy(-két) hétig, de erre most akkor is befizetek, mert hatalmas buli lesz.


Jupp!

szülinap/3.

Tizenharmadikán gyönyörű, napos időre virradtunk.
Dacolva fejfájással és kókadtsággal, azért mi mégiscsak ellátogattunk a Kronborg kastélyhoz.
(És aki nem tudja, miről híres-hírhedt Helsingör, az szégyellje el magát, vagy legalábbis kaparja elő a gimis irodalomkönyveit, de most azonnal!)

Így fest a kastély, madártávlatból-ez természetesen nem az én művem:



Ezek már inkább:


Denmark, Denmark, über alles:




Kukk:

A part, ahol nem szabad pancsolni. Pont itt, pont így, pont ilyennek képzeltem ezt a napot.

Gombacsapat-mindig, mindenhol.

Az én uc'cám, az én házam:

Montebello Allé 25 (azaz: hu-szon-öt!!)

-ez meg a mi utcánk. <3> Közös képet nem teszek fel, bocs, mert akkora a tokám, mint egy vemhes pelikánnak.

Köszönöm kedves vendégemnek, hogy ellátogatott hozzám, s ezzel emelte születésnapom fényét!

Emlékezetes volt, elképzelni sem tudtam volna jobbat.

Egyébként meg...

Nem is olyan rossz vénülni. Sőt.

Élvezem.

:)

még mindig szülinap.

Az énekléses dínom-dánom (DÁNom, haha. Derossz.) után lenéztünk kicsit a party roomba, és békésen táncikáltam, mikor szóltak, hogy irány a konyha, buli van. Nem értettem, de sodródtam az árral, és tényleg: üvöltött a zene, a szakácsok uralták a terepet, én meg újra fel lettem köszöntve-már nem is tudom, hanyadszorra aznap, pedig még mindig csak szombat hajnalán jártunk.
Ettől a résztől kezdve vannak homályos foltok-még szerencse, hogy született néhány kép, így legalább másnap be tudtam azonosítani, hányan voltunk, kik voltak ott, és jéé, tényleg táncoltam, de ennyit?
Az biztos, hogy voltak hosszas beszélgetések, és rengeteget nevettünk, meg kicsit szürreálisnak hatott, mikor éjjel háromkor Michael nekiállt főzni, meg itallal kínálni boldog-boldogtalant...

Nem csak én roptam, mindenki.
Tanáraink, akik példát mutatnak:

Nikolaj, a parkett ördöge :))

Juan Carlos, önfeledten...

Ereszdelahajam!
(Siavash, Juan, Misha, Rod, Barbara, Öreg + a mandulám. (helye))

Kupac.
(ld. fent + Nikolaj, Jácint, Marta, Orsi.)
Ezek hát a kitchenparty félig-meddig vállalható darabjai.
Annyira de annyira jól sikerült ez a szülinap, hogy azóta is úgy érzem, igenis jó dolog huszonötnek lenni-annak ellenére, hogy öregszem.
Sosenem fogom elfelejteni, az biztos!
Annyi minden történt azóta, hogy nem győzöm bepótolni a lemaradást, de rajta vagyok ám.
Lesz még itt rengeteg kép meg mese, mese, mese...
Most viszont mennem kell okosodni, szerdán újabb feladat vár rám.
csók.

szülinap (első rész)

Péntek este kezdődött.
Bemelegítésnek átugrottunk Rod & nikolaj közös kis fészkébe, merthogy elhatározták, rendeznek egy kis lakásavatót. Ötven embernek.

Az ötös szám alatt.

Voltunk egy páran...

És kívül tényleg tágasabb...

Amikor már zászlóból szívom a dobozos bort, na igen, asszem, az már a vég... (pedig hol volt még akkor a vége...)

Majd pedig, kicsivel éjfél után, éneklés és köszöntés, meg sok-sok ölelés:

... és végül egy nagy kupaccá formálódott az egész.

Kell ennél több?

(...)

Folyt. köv.

;)