2008. szeptember 28., vasárnap

ready to go!

No drágáim.
Holnap lelépek kicsit északabbra, táborozunk egy cseppet.
És dolgozunk is. (Sokat.)
Mindenről beszámolok, amint hazajöttem, de szombatig nem hinném, hogy blogolok, Lollita nem jön velem. Így is van pár kiló a hátamon (ld. mellékelt ábra...)
Kalandra fel!
Jók legyetek!

Ázsia-mix

Jól áll a bindi? :)

(Joseb & Gabi)

Az Öreg kérdésére válaszolván: ez itten a bangladeshi zászló, mellettem meg egy bangladeshi original Aman látható:


Csak látszólag rémisztőek ám!
(Ashwani-India; Sunny-Pakisztán.)

Mint két tojás! :)
(Harpreet, India.)


Asian team:


Meg egy bambi.
A hátizsákom csak arra vár, hogy telepakoljam.

fashion & beauty (09. 17.)

Igyekszem behozni a kilométeres lemaradásomat-íme hát a múlt-múlt szerda, képekben.
Ezúttal divat, masszázs, fodrászkodás, sminkelés volt soron egész délelőtt, s mindenki rettenetesen élvezte. Hihetetlen sokat nevettünk.

Itt még szolidan (már, aki...)

Vadiúj tetkóink-Siavash & én:

Divatbemutattak is (Siggi-viking, az óriás.)

Cuong által kreált ruhadarabok, középen a büszke tervezővel. (Tényleg fashion designer...)

Itt már beafrósodtam :)
(Amannal)
Így esett:
(Aya és Aki szorgoskodnak.)
:)
Itt már kezdtek elszabadulni az indulatok:
(Aman, Marta, Lucy, Megumi, Junko, Jane, Petr & Siavash.)

Mondom én :)
(Juli, Nikolaj + Marta.)


Pont úgy néztem ki egész nap, mint egy idióta, de vicces volt nagyon.

Mondtam már, hogy szeretem a szerdákat?

2008. szeptember 26., péntek

37

Na hova, de hova, de hova, de hova megyek este?

Christiania (a híres-hírhedt freetown, a hippinegyed, a rasztaparadicsom Koppenhágában) ma ünnepli fennállásának harminchetedik születésnapját.

Én meg vele ünneplek.

Legfeljebb nem eszem csokit egy(-két) hétig, de erre most akkor is befizetek, mert hatalmas buli lesz.


Jupp!

2008. szeptember 24., szerda

szülinap/3.

Tizenharmadikán gyönyörű, napos időre virradtunk.
Dacolva fejfájással és kókadtsággal, azért mi mégiscsak ellátogattunk a Kronborg kastélyhoz.
(És aki nem tudja, miről híres-hírhedt Helsingör, az szégyellje el magát, vagy legalábbis kaparja elő a gimis irodalomkönyveit, de most azonnal!)

Így fest a kastély, madártávlatból-ez természetesen nem az én művem:



Ezek már inkább:


Denmark, Denmark, über alles:




Kukk:


A part, ahol nem szabad pancsolni. Pont itt, pont így, pont ilyennek képzeltem ezt a napot.


Gombacsapat-mindig, mindenhol.



Az én uc'cám, az én házam:


Montebello Allé 25 (azaz: hu-szon-öt!!)

-ez meg a mi utcánk. <3> Közös képet nem teszek fel, bocs, mert akkora a tokám, mint egy vemhes pelikánnak.
Köszönöm kedves vendégemnek, hogy ellátogatott hozzám, s ezzel emelte születésnapom fényét!
Emlékezetes volt, elképzelni sem tudtam volna jobbat.
Egyébként meg...
Nem is olyan rossz vénülni. Sőt.
Élvezem.
:)

:)

Levelet kaptam!
Nagyot, szépet, meglepiset, kívül-belül :))
Köszönöm szépen Íti!!
Millió csók!!
:*

:*

:*

bagoly

Bryan Adams ébren tart.
Muszáj neki, ha holnap prezentálni akarok mindenki előtt.
Wednesday feature, fél kilenctől ebédig.
Erre nem mondhattam nemet.
:)

2008. szeptember 23., kedd

ma

Mindenki idegesít-senkit nem szeretek-meg nem is tolerálok-napot tartok.

(Igazából tegnap kezdődött. Remélem, nem lesz ez így egész héten...)

Rossz, gonosz, máglyára vele!

2008. szeptember 22., hétfő

2008. szeptember 21., vasárnap

még mindig szülinap.

Az énekléses dínom-dánom (DÁNom, haha. Derossz.) után lenéztünk kicsit a party roomba, és békésen táncikáltam, mikor szóltak, hogy irány a konyha, buli van. Nem értettem, de sodródtam az árral, és tényleg: üvöltött a zene, a szakácsok uralták a terepet, én meg újra fel lettem köszöntve-már nem is tudom, hanyadszorra aznap, pedig még mindig csak szombat hajnalán jártunk.
Ettől a résztől kezdve vannak homályos foltok-még szerencse, hogy született néhány kép, így legalább másnap be tudtam azonosítani, hányan voltunk, kik voltak ott, és jéé, tényleg táncoltam, de ennyit?
Az biztos, hogy voltak hosszas beszélgetések, és rengeteget nevettünk, meg kicsit szürreálisnak hatott, mikor éjjel háromkor Michael nekiállt főzni, meg itallal kínálni boldog-boldogtalant...

Nem csak én roptam, mindenki.
Tanáraink, akik példát mutatnak:

Nikolaj, a parkett ördöge :))

Juan Carlos, önfeledten...

Ereszdelahajam!
(Siavash, Juan, Misha, Rod, Barbara, Öreg + a mandulám. (helye))

Kupac.
(ld. fent + Nikolaj, Jácint, Marta, Orsi.)
Ezek hát a kitchenparty félig-meddig vállalható darabjai.
Annyira de annyira jól sikerült ez a szülinap, hogy azóta is úgy érzem, igenis jó dolog huszonötnek lenni-annak ellenére, hogy öregszem.
Sosenem fogom elfelejteni, az biztos!
Annyi minden történt azóta, hogy nem győzöm bepótolni a lemaradást, de rajta vagyok ám.
Lesz még itt rengeteg kép meg mese, mese, mese...
Most viszont mennem kell okosodni, szerdán újabb feladat vár rám.
csók.

2008. szeptember 19., péntek

szülinap (első rész)

Péntek este kezdődött.
Bemelegítésnek átugrottunk Rod & nikolaj közös kis fészkébe, merthogy elhatározták, rendeznek egy kis lakásavatót. Ötven embernek.


Az ötös szám alatt.

Voltunk egy páran...




És kívül tényleg tágasabb...


Amikor már zászlóból szívom a dobozos bort, na igen, asszem, az már a vég... (pedig hol volt még akkor a vége...)

Majd pedig, kicsivel éjfél után, éneklés és köszöntés, meg sok-sok ölelés:





... és végül egy nagy kupaccá formálódott az egész.
Kell ennél több?
(...)

Folyt. köv.
;)

2008. szeptember 17., szerda

szösszen

1. Közhírré tétetik-ha valaki még nem tudná-, hogy drága Zsófi barátném felvételt nyert Portugália legnagyobb, leghíresebb, legszebb egyetemére! Tudja csak meg az egész világ ;)

2. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki gondolt rám, és bocsi, ha nem válaszoltam az összes levélre/sms-re/faxra/etc.
Jól esett nagyon!

3. Három hét után végre kitakarítottam a szobámat. Nem ismerek rá.
...

4. A Ragyogás nagyon félős film, vagy meg merjem nézni?
Ez itt a kérdés.
Még jövök.
:*

Japanese Cultural Evening

holnap

Talán lesz végre időm és energiám beszámolni gyönyörűséges múlthetemről.
Koppenhága, vendéglátás, turistáskodás, éneklés, felfedezés...
Aztán egy felejthetetlen szülinap, egy halom öleléssel, énekkel-na meg az a féktelen buli(-sorozat.)
Ami pedig rossz volt, azt igyekszem kiverni a fejemből-párszor már sikerült, most sem lesz másképp.
Dolgoztam is, sokat. Nagyon fáradt vagyok, de majd holnap délután...

Olyan szép a faliújságom!
Képeslapok, otthonról, középen egy legyező, rajta a nevem. Seiko keze munkája. Tüneményes, elég ránéznem, máris mosolygok.
A kulcsomat eredeti japán Kitti tartja, ajándék volt ő is. :)
És a többi...
Sajnos a videót nem tudom feltölteni egyelőre, de igyekszem túljárni az eszén.
És most szundi.

2008. szeptember 12., péntek

szatyor

Nem egészen hat órám van hátra, utána mese nincs, belépek a harminc felé araszolók táborába.
Ijesztős.
:)

2008. szeptember 10., szerda

behavazva

Nem is kicsit.
Holnap (vagyis leginkább ma, öt óra múlva) megint szerda, megint Wednesday feature, és ezúttal mi szervezzük a programot, konkrétan heten, így az utóbbi napokban minden este, minden szabad félórámban erre készültem.
Plusz.
Megérkezik első látogatóm is, ma, tizenpár óra múlva :)))
És:
Csütörtökön Koppenhágában fogok dalolászni, utcán, sok-sok szép dalt, egészen pontosan hetet.
(Hálistennek csak egy íródott dánul, a többivel megbírkózunk.)
Benne leszek a tévéébeen is hát, tessék rám büszkének lenni. (Csak vicceltem.)
Ezek vannak, minden másról beszámolok, ha lesz erőm meg energiám.
Minden esetre nagyon-nagyon jól érzem magam, változatlanul.
:*
Ja, és Nikolaj ma majdnem harminc, boldog szülit neki.
(De csak majdnem 30.)
:)

2008. szeptember 7., vasárnap

2008. szeptember 6., szombat

ezmegaz

Eltelt a harmadik hét is, és egyre rövidebbnek tűnnek a napok. Talán a rutin teszi... miden esetre repül az idő.
Jött két új srác, egyikük Vietnámból, a másik iráni. Kaptunk új dán tanárnénit is hétfőtől, mert az előző csak beugrott, míg Merete meg nem érkezett. Rettenetesen szenvedek az óráin, de próbálom azzal biztatni magam, hogy nem lesz ez mindig ilyen unalmas, egyelőre csak ismétlünk, de majd biztos felpörgeti a dolgokat. (Ugyehogy így lesz??)
Ezt leszámítva rendkívül kedves, meg minden, csak kicsikét máshogy kellene nyelvet tanítani szerintem. (Meglátjuk.)
Hétfőn a mi csoportunk volt a mosogatós, plusz még a szokásos hétfő-csütörtöki takarítás, meg aztán este kipucoltam a fürdőnket is, így aznap ötször ragadtam felmosót/konyharuhát/gumikesztyűt/...
Lehet, hogy ebből kellene élnem :)))
Egyébként-nem akarok dicsekedni-de olyan hamar és olyan ügyesen végeztünk ebéd után a konyhában, hogy Ayman (séfbá) megajándékozott bennünket egy rakás keksszel meg gyümölcslével.
Hát nem drága?
Kicsit beteges volt egyébként mindenki a héten, szerintem még hozzá kell edződni az itteni klímához.
Abszolút kiszámíthatatlan.
A reggeli énekléseket imádom, Green Daytől kezdve Beatlesen keresztül Oasisig volt már itt minden.
Szerdán Wednesday Feature keretében jött értünk a nagy kék busz, és elvitt minket kirándulni. Először felmentünk Gilleleje gyönyörű partjaihoz, majd nagyon beteg Tegner bácsi kiállítását csodáltuk meg-minden esetre érdekes élmény volt.
Végül visszapattantunk a buszba, ami meg sem állt a Frederiksborg kastélyig.
Monumentális, nagyon zsúfolt, szépséges park öleli körül. Ayman csomagolt nekünk uzsit; pizza, körte, banán és gyümölcslé került a pakkokba.
Kiruccanásról jut eszembe: szeptember végén elvonulunk hat napra, különböző helyekre. Három alternatívát kínáltak fel, Svédország is szerepelt köztük, én mégis a dán túra mellett döntöttem. Hogy miért, azt majd részletezem később, egyelőre még elképzelni is nehéz, mit fogunk ott csinálni, de már nagyon várom!
Csütörtökön Cha óráján egy japán és egy kínai mesét/mondát kellett feldolgoznunk, négy fős csoportokban. Előző este az egészet illusztráltuk, képregény formájában, merthogy majd milyen jó lesz, ha másnap nem kell vele vesződni...
Majdnem.
Kiderült, hogy Tomo valahol elhagyta a papírokat, és hát aznap volt takarítós napunk, így nem csoda, hogy végül a konténer legaljáról kellett kihalászni a papírokat.
...

Mindenki a rajzokat kereste, Kristof éppen órát tartott, mikor valaki kirángatta onnan, azzal, hogy őt látták sertepertélni utoljára a tett színhelyén...
Káosz!
Ilyenek vannak.
Nomeg két hét múlva Latin-Amerika irodalmáról tartok előadást, fél órában. (Ötlet, vélemény, hozzászólás..?) Végre érzek egy kis kihívást a levegőben :)
Az Intercultural Behaviourt imádom, annyira kikapcsol! (Ha jobban belegondolok, ezt elmondhatom majd' minden órámról, leszámítva a dánt :))
Rodnak hihetetlen jó ötletei/módszerei vannak. (Lehet, hogy nem az ő szüleményei persze, minden esetre nagyon jól adja elő.)
Legutóbb pl. négy kis csoportra osztott minket, s meg kellett tanulnunk egy kártyajátékot. Mikor már bekejöttünk, verbális kommunikációt mellőzve játszottunk, csak jelzéseket adhattunk egymásnak (rajzolni szabad :).
Aztán rotálódtak a párok, keveredtek a csoportok, és továbbra sem szólalhattunk meg. Ekkor uralkodott el a káosz, merthogy a végén kiderült, hogy minden csapatra kicsit más szabályok vonatkoznak (pl. a mi eredeti felállásunk azt tanulta meg, hogy az ász bír a legkisebb értékkel, a másik csapat tagjai, akikkel később keveredtünk, viszont meg voltak győződve arról, hogy nekik van igazuk, hiszen az ász a legértékesebb... és ezt próbáld meg valahogy az értésükre adni, szavak nélkül.
Nagyon sokat nevettünk.
Este borozgattunk egy kicsit, éééés megettem első idei dán hot-dogomat!! (Három hétnek kellett eltelnie mindehhez. Szégyen :)
Tegnap Juan készített rólunk egy nagy-nagy csoportképet, holnap lesz kész, viszont az elektronikus verziót nem tudom, mikor teszi fel, pedig jó lenne megmutatni nektek.
Este aztán eljött a pizsamaparti ideje :))
Átrendeztük a common roomot, mindenhol polifoam, pokrócok, takarók, párnák, és persze belépés szigorúan csak pizsiben!
Boratot néztünk, aztán valami japán borzalmat, a harmadik film alatt pedig elszenderedtem.
Ittlétem alatt eddig még nem aludtam ekkorát, mint most, a common roomban, tizedmagammal. (Sokkal keményebb a matrac, mint az ágyam, és egyébként is: van abban valami csodálatos, mikor együtt alszunk, sokan, békésen, egymás hegyén-hátán...)
Békakirálynő is velem jött, azt meg mondanom sem kell, hogy kittis pizyamámban virítottam.
(Nem hiába szeretnek a japánok :))
Tízkor ébredtem fel, akkor már csak négyen szuszogtak körülöttem. Ilyen sem volt még: odaértem a brunchra, nyitásra (mindig fél 12 körül szoktam lebotorkálni...).
És annyira jókedvűen telt a reggel; pizsamában és zokniban, kócosan mászkáltam, kentem meg a meleg vajaskenyeret, mustráltam a friss tükörtojásokat...
Most pedig rohanok, mert mindjárt kezdődik a japán est. Borzasztóan kiváncsi vagyok, a japánok két hete éjjel-nappal (szó szerint) ezen dolgoznak!!
(Öltözékem alkalomhoz illő, találgatni szabad, milyen póló van rajtam :))

We are family!!
;)

2008. szeptember 5., péntek