intermezzo

A beígért képek már válogatás alatt állnak. Nem egyszerű, készült vagy nyolcszáz darab...
Nomeg annyi minden történik, hogy összeszedni sem tudom.
Múlt héten ugye az új diákok fogadása zajlott, tárgyfelvétel, majd pénteken elkezdődött az új negyedév.
Ázsia, Dán, dráma, kórus maradt, plusz vannak szép, új tárgyaim is, úgy, mint US studies; Professional English, valamint Language and society.
(Kifejtésre kerülnek mind, ha már jobban belelátok, mi micsoda.)
A legnagyszerűbb az egészben mégis az, hogy hétfőn és pénteken kettőkor kezdődik az első órám, így aludhatok sokáig. Ráadásul ágyba kapom a reggelit, mert pont úgy jön ki, hogy Marta kedd-csütörtökön szabad, én meg ugye fordítva. Így leszállítjuk egymásnak a kaját, ki sem kell kelni.
Remek!
Pénteken Koppenhágáztunk egyet, kultúrest volt, mindenhol koncertek, kiállítások-meg persze tömeg, minden üzlet nyitva, s még a vonatjegyhez is kedvezményes áron lehetett hozzájutni.
Éppen odaértünk Sören (dráma+kórus+újdonsült igazgató!) koncertjére, olyan jó volt, úgy örült nekünk, hogy meghallgattuk, és vele énekeltünk-meg a közönség soraiban lapuló nyugdíjasokkal. (Bezsebeltem vagy harminc ingyenes-képeslapot, ilyenekkel volt tele a falam még Aarhusban. Plusz van új táskám és piros kulcstartóm is, gratis.)
Később felkutattuk Rolando kiállítását, aztán Christiania, Marta fülének megcibálása, torta, gyertyák, éneklés, hazafelé asszociációs játék vs. alvás-kinek mi :)))
Nyolctól afrikai est, majd punnyad, feladja, ám akkor jön a felmentősereg, és az éjszaka közepén elviszi Juanhoz borozni.
Ma sem sikerült kitakarítanom, meg úgy egyáltalán; semmi hasznosat nem csináltam. Majd holnap.
Egyébként is mindenki irigykedik, mert Marta zártkörű szülinapi mítingjén (hivatalos-contact groupos) én is ott kanalaztam a fagyit, mint díszvendég.
Köszi Marta, köszi Rod.
És mától életmódot is váltok.
Csak ki kell takarítanom, kívül-belül, kiseperni a melankóliát meg ami visszatart, legalább megpróbálni, ésszel, hogy aztán helyet csináljak a boldogságnak.
(Gyere haza.)

szemelvények

- A performance nighton túlvagyunk, jól sikerült. Én remekül éreztem magam, nagyon sokat nevettem-leginkább a saját előadásunkon :) Az éneklés meg egyébként is mindig örömforrás. Lámpalázaskodásra pedig esélyem nem volt, annyira nem láttam semmit (senkit) a vakító reflektorfénytől.

- Meg is lett ünnepelve szépen, inkább nem kommentálom, legyen elég annyi, hogy elhagytam valahol a cipőmet, s most találtam meg a party room különböző pontjain...

- Ennek folyományaképp lemaradtam a reggeliről, ahogy illik.

- Amúgy meg ezentúl csak férfiingben-nyakkendőben járok, borzasztó jól éreztem magam benne. Le sem vettem egész éjjel, kicsit úgy néztem ki, mint egy vérbeli leszbi... de sikert arattam. ;)

- Délelőtt bemutattuk a túlélőtábor eseményeit, rengeteg kép készült tényleg. Majd válogatok, vagy az is lehet, hogy felteszem azt a slideshow-t, amit a többieknek mutogattunk. Pássz.

- Haddne mondjam, hogy a hátizsákom ott áll (fekszik) a sarokban, érintetlenül-szombat este óta... (Tiszta ruhám egy darab se.) A friss ágyneműhuzat is elvan magában, szépen összehajtogatva.

- Négyen itthagynak ma minket, rettentően utálok búcsúzkodni. Mindig olyan nehéz... meg most kicsit mi is érezzük, hogy eltelt nyolc hét, s nemsokára felezünk... és milyen lesz majd elbúcsúzni...

nem gondolunk még erre.
nem
nem
nem.

- Ami még sokkal rosszabb, hogy Juan is itthagy tíz nap múlva.
Elképzelni sem tudom az IPC-t nélküle, belegondolni is utálok. (Minden esetre novemberben útba ejtem Mexikót, ha minden a terv szerint halad :))

- Így hát új contact group tícsörünk is lesz, Pierre személyében. Nem tudok róla sokat.

- Meg hétfőtől új órarend; szupis lesz, hétfőn és pénteken csak kettőtől van órám :)
(Írhatom a szakdogámat cserébe, hurrá.) Juannal meg Roddal nem lesz már órám.

- A dán csoportot kettéosztották, én a haladóban vagyok hálisten.

- Új diákok is jönnek, de majdnem az összes csitri. (Így hívjuk a tinédzsereket.) Ez persze nem feltétlenül rossz, majd meglátjuk.

- Mindent összevetve: új fejezet nyílik megint, új arcok, új tárgyak, új-új-új. És ez jó.
Így ez most egy átmeneti hét; tárgyfelvétel, újoncok fogadása, prezentációk, összefoglalók, beszélgetések, stb. Kicsit lazítunk, aztán lecsó.

És hamarosan látogatóim özöne lepi el az épületet :))
Már készítem a programtervet, lesz nemulass!
(Ja, s pénteken Koppenhága-Christiania megint...)

jessz

(elnézést kérek a vázlatpontok miatt, de ma valahogy nehézségbe ütközik összefüggően fogalmaznom.)

bagoly

Bryan Adams ébren tart.
Muszáj neki, ha holnap prezentálni akarok mindenki előtt.
Wednesday feature, fél kilenctől ebédig.
Erre nem mondhattam nemet.
:)

Jubilálok

Eltelt egy hét, de nekem olyan érzésem van, mintha hónapok óta itt élnék. Minden olyan természetes és gördülékeny. Időm mondjuk nincs sok, de nem is igazán hiányzik; ha éppen nincs órám, akkor is megyek-jövök, várost nézek, ismerkedek, meg leginkább szarrá ázom.

Tíz percenként változik az időjárás.

Igazából ez sem zavar : )

1. Nem nagyon járok ki;
2. Elázni jó!

Van, hogy csak ülök kint a padon, a hatalmas fa árnyékában, és nézem, ahogy csepereg. (Zuhog. Ömlik.)

De tényleg, eddig akárhányszor kitettem a lábam, minimum háromszor eláztam

(Ma vettem is egy ernyőt okosan.)

Lényeg a lényeg, még mindig nagyon szeretek itt lenni. A reggelek borzasztóan fájnak, de délutánra egészen magamhoz tudok térni (általában.)

Fárasztó hetem volt, főleg a kedd, mikor reggel fél kilenctől este fél tízig órákon ültem.

Vagy nem ültem.

Mert van nekem fergeteges dráma-órám, meg relaxálós body, mind and spirit is…

Szépen sorban a tárgyaim:

A dráma őrületes, hihetetlen ötletes játékokkal melegítünk be, aztán improvizálunk, oldódunk, kibontakozunk... alkotunk.

És igen-igen, volt már három dánom is! Nem tűnik nehéznek, csak a kiejtéssel kellene megbarátkoznom-változatlanul, de az itteni dialektus határozottan tisztább, mint a jütlandi.

(Sovány vigasz.)

A tanár néni borzasztó kedves és türelmes, szeretjük.

Asian life: ez is nagyon érdekes már most, rengeteg újat fogok tanulni. Kedden prezentálok, arra is fel kellene készülnöm a hétvégén.

Body, mind and spirit: erre nagy szükségem van; jógázós-mocorgós óra, ma isteni volt! Kimentünk relaxálni az udvarra, s nekem sikerült olyannyira ellazulnom, hogy elaludtam. Arra ébredtem, hogy Rolando próbál minket visszahozni… a csoport fele elszenderedett egyébként.

Napsütés, enyhe kis szellő, bogárzümmögés… miközben húsz ember békésen relaxál a fűben, hmmm.

Este kórus, igaz, csak félgőzzel, mert kicsit megfáztam, de ennek ellenére azt is élveztem. Nem is értem, hogyan szorult ezekbe az emberekbe ennyi energia és jókedv!!

És olyan gyönyörű dalokat tanultunk! A performance night-on a dráma-csoport és a kórus is előad majd valamit, kiváncsi leszek magunkra : ) (Szerepel az összes kreatív banda, de azoknak nem vagyok oszlopos tagja sajna.)

Így néz ki tehát egy átlagos keddi napom.

Szerdán az egész nap az ételekről szólt (szerdánként ugyanis nincsenek szokványos órák, hanem mindig valamilyen topik körül forog a program.)

Különféle nemzetek fiai-lányai bemutatták kedvenc ételeiket, volt színházasdi, filmrészletek (Top gun, M. Python…) Kristof (igazgató) előadást tartott, és vacsira indiai kaját szervíroztak, földön ülve, kézzel ettünk : ) Rettenetesen élveztem, és isteni finomra sikeredett tényleg.

Este még beültem a world debate forumra is, ahol hétről hétre más-más aktuális témát feszegetünk. Nem vicces sajnos, de ilyen is kell, sőt… Majd mesélek bővebben. Én csinálom a plakátot szerdára.

Estére valahogy mindenki úgy érezte, hogy itt az ideje kicsit megint kirúgni a hámból, elvégre nem buliztunk már három napja, vagy mi : ) Lementünk páran a student kitchenbe, és szép lassacskán becsatlakozott még húsz ember, így a végére tele lett, mindenki táncolt, az udvaron, a konyhában, mindenhol… Eszméletlen volt (meg én is az voltam reggel, pedig már egykor aludtam.)

Tegnap ismét dán (minden nap, kivéve szerdán) Asian life & thought, dráma, és Intercultural behaviour.

Jaj nagyon jó volt!

Eléggé a témámba vág (diszkrimináció), érdekes, a tanárunk pedig ennivaló. (Túlságosan is ;)

Itt is kaptunk olvasnivalót, szóval lesz dolgom bőven. (Nem baj : )

Egyébként a tegnap duplán vicces volt, mert a csütörtök eleve takarítós nap, plusz a mi contact groupunk volt a soros a konyhában, így négyszer takarítottam, mindazok után, hogy szerda éjjel kieresztettük a gőzt…

Ma remek napom volt, csak három (6) óra, abból egy dán és egy jóga, a harmadik pedig Latin-American culture.

Kár, hogy nem tudom átadni… Juan Carlos vetített a képeiből, és közben mesélt, és mesélt, és mesélt… hogy milyen bejárni Latin-Amerikát, motorral, hegyeken és völgyeken és kultúrákon át, sorsokon át… azok a csodálatos képek, meg minden, ami mögöttük van: megszólítottak, beszéltek hozzám, a kisgyerekek és öregnénik fekete szemei, a pampák, a hegyek, az arcok. Minden. Majd pedig csak képek és zene, és tolmácsolta nekünk, miről szól a dal, mi meg csak néztünk, én meg lúdbőrös lettem, és újra elkezdett bennem kavarogni sok minden.

Nagyon sok minden.

Amióta itt vagyok, úgy érzem, kicsit tágabbra nyíltak a szemeim-vagy most nyíltak csak ki igazán-az is lehet.

De ez egy másik mese.

Most megyek és posztolok, aztán buliiiiiiiii!!