2008. október 29., szerda
Van, akinek a hazaútja úszott el.
Pénzt persze csesznek visszatéríteni, az sem oké, nade, hogy egy rohadt e-mailt ne legyenek képesek írni, egy héttel az utazás előtt...
Szégyen.
Ekkora kiszolgáltatottságot!!
Magyarország és Dánia között nincs járat. Lehet malévolni, vagy, ha nem vagy milliomos, mehetsz Svédországon keresztül.
Szép.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy kútba esett minden tervünk.
Borzasztóan csalódott vagyok. És dühös, és tehetetlen.
És reményvesztett.
:(((((((((((((((((((((((((((((
2008. október 27., hétfő
szombat (Helsingborg, Svédország.)
Nem tudom, említettem-e már, de Helsingörben többek között az a jó-amellett, hogy Koppenhágától egy köpésre fekszik, és még sorolhatnám-, hogy innen vezet a legrövidebb út Svédországba. (A tenger túlsó partján bizony már kék-sárga barátaink laknak.)
Fel is kerekedtünk szombaton, brunch után, s kompra szálltunk, mert kompolni jó.
Hasonlít itteni testvérkéjére, csak kicsit nagyobb az élet, és svédebbek az emberek.
Meg egyébként is.
Hazaérkeztünk.
Csodás, napos-kékeges, kirándulós szombat!
Estére a lábunkat sem tudtuk mozgatni, de nem is kellett. Lengyel-cseh kultúrestre voltunk hivatalosak.
(Lehetett volna jobb is, de fő az igyekezet. És külön köszönet a vodka-almalé/Becherovka párosításért.)
Utána még sokáig mulatoztunk, beszélgettünk, vegyültünk mindenkivel, én még a cseh-lengyel afterpartiba is belekóstoltam.
(Nem kellett volna...)
Aztán reggel négykor hívtam a taxit, és onnantól nekem már nincs mit mesélnem.
Szép volt, jó volt, rövid volt...
De tartalmas, és nagyon örültem, hogy itt voltál, és hoztál nekem egy kis darab otthont!
(Nem feltétlenül a túrórudira gondolok.)
((Hanem a pálinkára :))
Hát ezért volt csak nagyon rossz az az esős vasárnap...
péntek
Ebéd után okosodtunk Cha óráján, vicces volt az is.
Este pedig belecsaptunk a lecsóba.
Éljen a karaoke!
És igen, mikor már mindenki kidőlt, mi akkor is csápoltunk és énekeltünk, söröztünk és boroztunk, és leginkább rettenetesen élveztük.
Sikerült kettőig mulatozni.
Mamának riszpekt, amiért a csitriket megszégyenítő lelkesedéssel nyomta a buli végéig!
(folyt. köv.)
Mama-vizit, 1. rész: szerda (Koppenhága) + csüt.
Azon nyomban elcsábított két meztelen férfiembert is, alig tudtuk őket levakarni magunkról.
(Hiába, a népszerűség...)
Nyhavn, erős szél-a lelkesedés még mindig tart.
Majd folytattuk a sörözést a szállóban, amiért én változatlanul rajongtam, pedig hagyott maga után némi kívánnivalót. (Még így is melegebb volt, mint az itteni szobám...)
Sörennek hála, nem kellett bemennem az első órámra, így elég volt egy viszonylag embernek való időben induló vonatot elcsípni.
Hiper-szuper-luxus vendégszobát kaptunk, saját fürdő-wc, nyugalmas folyosó. (Már amennyire nyugalmasnak lehet nevezni az IPC-t úgy általában :))
A Nap is kisütött, így inkább a városban ebédeltünk, hogy ne kelljen olyan korán visszatérni.
Én visszafutottam kettőre, Mami meg bevette a várost.
Olyannyira, hogy fél ötkor már-már aggódni kezdtem, merre járhat.
Hiába, tudtam én előre, hogy bele fog szeretni a színes házakba meg a szűk utcácskákba.
Így is lett.
Vacsora közben Pierre szórakoztatott minket, nem unatkoztunk.
Este még tettünk egy kört, olyan kísértetiesen csendes volt minden.
Majd pedig koránfekvés. A karaoke-bulikra rá kell pihenni, ugye ...
;)
(folyt. köv.)
p.s: ne haragudj, de a fenti képet kár lett volna kihagyni...
2008. október 26., vasárnap
esős, szürke, magányos, érzékeny.
Olyan hamar eltelt ez a pár nap. Megint kaptam valamit az otthoni érzésből, és most nagyon lennék ott.
Mindenről beszámolok hamarosan.
2008. október 21., kedd
felelek
Bemelegítésnek:
Étel: krumpli-minden létező formájában; rántott husi kecsappal+parisali, pizza, túrórudi, főzelék minden mennyiségben. Plusz fransk hotdog, és minden, ami az Ayman-crew fakanalán kifér.
Ital: gyümölcsből legyen.
Alkohol: Irsai, Chardonnay, Betyár és Fütyülős. (Meg a Royal. Nem vodka, ser.)
Szín: Türkiz.
Együttes: RHCP, Morcheeba, U2, Massive Attack, és még soksok. (magyar: Irie maffia és Neo. Etcetc.)
Színész: Jack Nicholson; Jude-mert szexi.
Színésznő: Diane Keaton, és a szépséges Liz Taylor.
Film: Sok, nem tudok hirtelen mit.
Szám: páratlanok.
Hiszel-e:
Horoszkópban: néha rászorulok. (de azt kikérem magamnak, hogy a kínaiak szerint a disznó jegyében születtem!)
Istenben: Transzcendensben. (Nem egyházban, nem Bibliában.)
Túlvilágban: kell lennie valaminek…
Földönkívüliekben: nem igazán foglalkoztatnak.
Magadban: vannak jobb napjaim.
Mit gondolsz róla?
Álmok: gyötörnek folyton.
Szerelem: mítosz.
Élet: imádok élni!
Halál: az is eljön, ha tetszik, ha nem.
Dohányzás: van élet nélküle.
Káromkodás: néha elszalad velem a ló.
Egyik-másik:
Vanília-csoki: csokiiii!
Sör-bor: fehér, száraz.
Szárazföld-tenger: tenger!
Fekete-fehér: pink
Hideg-meleg: ha víz, akkor hűvös, ha évszak, akkor mindegy, csak a nap süssön.
Nap-Hold: Hold.
Állat - ember: Állat
Rend - rendetlenség: tele vagyok mániákkal, mégsem vagyok képes mindent a helyére rakni. (kívül-belül)
Közösség:
Szeretsz vásárolni?: nőből vagyok...
Szeretsz emberekkel találkozni?: Igen.
Szeretsz otthon lenni?: Szeretek, béke van.
Hogy jössz ki a környezeteddel?: relatív.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: 21,5 évvel ezelőtt.
Szeretsz középpontban lenni?: nem törekszem rá, de ha úgy alakul, szeretek.
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül?: persze.
És ha szomorúak?: Nem jó. Erőt adni nekik viszont nagyon.
Milyennek tartanak a többiek?: Erről a többieket kellene megkérdezni :) Viszonylag kevés ellenségem van.
Előfordult már, hogy:
Ültél már repülőn?: igen.
Voltál külföldön?: igen..
Sírtál mások előtt?: igen.
Másztál fára?: nyuszi vagyok, nem merek.
Találkoztál már híres emberrel?: igen.
Eltört egy csontod?: pont egy. (kislábujj)
Be kellett feküdnöd kórházba?: csak a mandulám miatt.
Telefonbetyárkodtál?: nanáá!
Lógtál az iskolából?: előfordult.
Úsztál tengerben?: lehet élni nélküle?
Voltál templomban?: igen.
Fent maradtál egész éjszaka?: sokszor.
Táborban voltál?: tizenéves koromig minden évben, többször is.
Gondolatban megöltél valakit?: nem is egyszer.
Volt autóbaleseted?: nem. (kip-kopp.)
Egyéb:
Jobb, vagy balkezes vagy?: jobb. (kétbal-)
Mi van az egérpadodon?: egér :)
Mi van az ágyad alatt?: halott német katona is szerintem…
Mitől félsz a legjobban?: hogy elveszítek valakit, akit szeretek.
Mi jár most a fejedben?: megint fel kell kelni…
Vannak háziállataid?: nincsenek már sajna.
Múlt:
Akit a legjobban hiányolsz: Pókicát.
Amit a legjobban hiányolsz: összebújva aludni, délig.
Életed legszebb időszaka: passz.
Életed legrosszabb időszaka: 2007. november-december.
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél?: hippikorszak.
Egy dolog, amit megbántál: nem hiszem, hogy érdemes megbánni bármit is.
Egy dolog, amit elfelejtenél: egy illat, egy érzés, egy szerelem.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel?: régész, sztyúárdessz, ENSZ főtitkár. (Ma már csak -nagykövet.)
Jövő: telis-tele tervekkel.
Állás: másodlagos.
Házasság: ammegmi?
Gyerekek: 3
Fiad neve: Ádám.
Lányod neve: Jázmin, Luca, Hanna.
Hol fogsz lakni?: remélhetőleg itt is-ott is.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva?: járom a világot és adok. Ha lesz hozzá elég bátorságom.
Köszönet érte Beának.
(Passzolom tovább minden bloggernek.)
2008. október 17., péntek
2008. október 13., hétfő
mindig tanul az ember :)))
(Muffin top :))---------------------->
... avagy a whale tail:
(Itten:)---------------->

Mindkettővel rendelkezem persze, ez benne a legviccesebb, az egyik konstans, utóbbi előfordul...
Minden esetre nagyon jót röhögtem.
Ezek az ausztrálok idióták :))
intermezzo
Nomeg annyi minden történik, hogy összeszedni sem tudom.
Múlt héten ugye az új diákok fogadása zajlott, tárgyfelvétel, majd pénteken elkezdődött az új negyedév.
Ázsia, Dán, dráma, kórus maradt, plusz vannak szép, új tárgyaim is, úgy, mint US studies; Professional English, valamint Language and society.
(Kifejtésre kerülnek mind, ha már jobban belelátok, mi micsoda.)
A legnagyszerűbb az egészben mégis az, hogy hétfőn és pénteken kettőkor kezdődik az első órám, így aludhatok sokáig. Ráadásul ágyba kapom a reggelit, mert pont úgy jön ki, hogy Marta kedd-csütörtökön szabad, én meg ugye fordítva. Így leszállítjuk egymásnak a kaját, ki sem kell kelni.
Remek!
Pénteken Koppenhágáztunk egyet, kultúrest volt, mindenhol koncertek, kiállítások-meg persze tömeg, minden üzlet nyitva, s még a vonatjegyhez is kedvezményes áron lehetett hozzájutni.
Éppen odaértünk Sören (dráma+kórus+újdonsült igazgató!) koncertjére, olyan jó volt, úgy örült nekünk, hogy meghallgattuk, és vele énekeltünk-meg a közönség soraiban lapuló nyugdíjasokkal. (Bezsebeltem vagy harminc ingyenes-képeslapot, ilyenekkel volt tele a falam még Aarhusban. Plusz van új táskám és piros kulcstartóm is, gratis.)
Később felkutattuk Rolando kiállítását, aztán Christiania, Marta fülének megcibálása, torta, gyertyák, éneklés, hazafelé asszociációs játék vs. alvás-kinek mi :)))
Nyolctól afrikai est, majd punnyad, feladja, ám akkor jön a felmentősereg, és az éjszaka közepén elviszi Juanhoz borozni.
Ma sem sikerült kitakarítanom, meg úgy egyáltalán; semmi hasznosat nem csináltam. Majd holnap.
Egyébként is mindenki irigykedik, mert Marta zártkörű szülinapi mítingjén (hivatalos-contact groupos) én is ott kanalaztam a fagyit, mint díszvendég.
Köszi Marta, köszi Rod.
És mától életmódot is váltok.
Csak ki kell takarítanom, kívül-belül, kiseperni a melankóliát meg ami visszatart, legalább megpróbálni, ésszel, hogy aztán helyet csináljak a boldogságnak.
(Gyere haza.)
2008. október 10., péntek
2008. október 8., szerda
sírós-nevetős-felemás.
Nemsokára megérkeznek az új diákok, egészen pontosan nyolc darab.
Szabad a délután, lazsálunk.
Szeretek mosogatni.
Búcsúzni viszont nem, senki sem. Mindenkire rászállt az a nyomasztó hangulat, ami ilyenkor szokott. Mikor érzed valaminek a végét.
Hiro és Aman már tegnap leléptek, Mayuko hajnalban, Aya meg csak állt reggel a common room közepén, és meg se tudott szólalni. Nagy nehezen kipréselt magából egy köszönömöt, aztán elcsuklott a hangja.
Aztán az utolsó contact group meeting, Juannal és Pierrel.
Átadtuk a búcsúajándékot, s jött az a pár mondat, ami nem kellett volna, én meg küzdöttem, de bepárásodtak a szemeim, holott még előttünk áll másfél hét...
Próbálok nem szomorkodni, hanem értékelni azt a sok mindent, amit kaptam, tanultam.
És kihasználni a maradék tíz hét minden percét.
malőr
Én meg totál elfelejtettem, hogy össze-vissza lettek nyomogatva a gombok, s le sem esett, hogy betiltottam a kommentelést.
Van ez így.
Egy ilyen nap után nem értem, miért csodálkozom.
(= hogyan veszítsünk el egy lopott dugóhúzót, egy öngyújtót, egy sapkát, egy kis pálinka-maradványt, valamint egy pár cipőt-egyetlen éjszaka alatt...?)
Lényeg a lényeg, problem solved, előástam az elkeveredett kommenteket az éterből, mi több, visszaváltottam magyarra-a gyengébbek kedvéért :)
Meg még válaszolgattam is.
Most pedig megyek pihe-puha ágyikómba, itt az idő.
:*
2008. október 7., kedd
szemelvények
- A performance nighton túlvagyunk, jól sikerült. Én remekül éreztem magam, nagyon sokat nevettem-leginkább a saját előadásunkon :) Az éneklés meg egyébként is mindig örömforrás. Lámpalázaskodásra pedig esélyem nem volt, annyira nem láttam semmit (senkit) a vakító reflektorfénytől.
- Meg is lett ünnepelve szépen, inkább nem kommentálom, legyen elég annyi, hogy elhagytam valahol a cipőmet, s most találtam meg a party room különböző pontjain...
- Ennek folyományaképp lemaradtam a reggeliről, ahogy illik.
- Amúgy meg ezentúl csak férfiingben-nyakkendőben járok, borzasztó jól éreztem magam benne. Le sem vettem egész éjjel, kicsit úgy néztem ki, mint egy vérbeli leszbi... de sikert arattam. ;)
- Délelőtt bemutattuk a túlélőtábor eseményeit, rengeteg kép készült tényleg. Majd válogatok, vagy az is lehet, hogy felteszem azt a slideshow-t, amit a többieknek mutogattunk. Pássz.
- Haddne mondjam, hogy a hátizsákom ott áll (fekszik) a sarokban, érintetlenül-szombat este óta... (Tiszta ruhám egy darab se.) A friss ágyneműhuzat is elvan magában, szépen összehajtogatva.
- Négyen itthagynak ma minket, rettentően utálok búcsúzkodni. Mindig olyan nehéz... meg most kicsit mi is érezzük, hogy eltelt nyolc hét, s nemsokára felezünk... és milyen lesz majd elbúcsúzni...
nem gondolunk még erre.
nem
nem
nem.
- Ami még sokkal rosszabb, hogy Juan is itthagy tíz nap múlva.
Elképzelni sem tudom az IPC-t nélküle, belegondolni is utálok. (Minden esetre novemberben útba ejtem Mexikót, ha minden a terv szerint halad :))
- Így hát új contact group tícsörünk is lesz, Pierre személyében. Nem tudok róla sokat.
- Meg hétfőtől új órarend; szupis lesz, hétfőn és pénteken csak kettőtől van órám :)
(Írhatom a szakdogámat cserébe, hurrá.) Juannal meg Roddal nem lesz már órám.
- A dán csoportot kettéosztották, én a haladóban vagyok hálisten.
- Új diákok is jönnek, de majdnem az összes csitri. (Így hívjuk a tinédzsereket.) Ez persze nem feltétlenül rossz, majd meglátjuk.
- Mindent összevetve: új fejezet nyílik megint, új arcok, új tárgyak, új-új-új. És ez jó.
Így ez most egy átmeneti hét; tárgyfelvétel, újoncok fogadása, prezentációk, összefoglalók, beszélgetések, stb. Kicsit lazítunk, aztán lecsó.
És hamarosan látogatóim özöne lepi el az épületet :))
Már készítem a programtervet, lesz nemulass!
(Ja, s pénteken Koppenhága-Christiania megint...)
jessz
(elnézést kérek a vázlatpontok miatt, de ma valahogy nehézségbe ütközik összefüggően fogalmaznom.)
2008. október 5., vasárnap
szenved
:(
Megállás nélkül esik, szürke, nyálas idő van, mindenki behúzódott a szobájába. Néhányan lustán heverésznek a common roomban.
Csomó dolgom van... (lenne...)
Még ki sem pakoltam, s holnap performance night-előadjuk a Monty Python-darabot, meg a kórussal is alkotunk valamit, plusz prezentálni kellene az elmúlt hét eseményeit...
Lusta vagyok, kövér vagyok, haszontalan vagyok.
Meg használhatatlan is.
Brühühü.
itthon
Élek, virulok!
(Inkább élek-létezem, mint virulok, de az is valami...)
Ha megmutatom, mit hoztunk létre az elmúlt öt napban, nem fogjátok elhinni!
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom: ez volt a leghasznosabb dolog, amit valaha csináltam.
Házat/játszóteret építettünk apróságoknak, a semmiből.
Még mindig nem hiszem el, hogy készen van, áll, tesztelték. Nahát az, mikor az első lábacskák ugrándozni kezdtek a játékokon, amiket mi építettünk, hát az... olyat még nem éreztem.
Millió kép közül kell válogatnom, de fent lesznek hamarosan.
Meg majd mesélek is.
Szép volt, jó volt, de elég volt.
Napi hét óra munka a szabadban/konyhában, nem könnyű.
És hiányoztak a többiek nagyon. (Tizennégy vállalkozó szellem lakott együtt, a többiek máshová mentek vagy itthon maradtak, mi jöttünk csak egy nappal később.)
Hihetetlen jó volt hazatérni, mindenki minket várt, a nyakunkba ugrottak, mintha legalábbis egy űrutazásról tértünk volna vissza.
Martától kaptam welcome-csokit/sütit/gyümölcsöt, meg teleragasztotta az ajtómat mindenfélével, nagyon drága.
Kana vett nekem egy óriási Kittis marshmallow-t Svédországban, csak, mert tudja, hogy szeretem.
Jó újra itthon, sokan, a régiben, a kisszobámban.
A füstölthal-szagot meg majd igyekszem kimosni a ruháimból.
Apropó, ki kellene pakolni végre...
Még jövök.

