2008. szeptember 6., szombat

ezmegaz

Eltelt a harmadik hét is, és egyre rövidebbnek tűnnek a napok. Talán a rutin teszi... miden esetre repül az idő.
Jött két új srác, egyikük Vietnámból, a másik iráni. Kaptunk új dán tanárnénit is hétfőtől, mert az előző csak beugrott, míg Merete meg nem érkezett. Rettenetesen szenvedek az óráin, de próbálom azzal biztatni magam, hogy nem lesz ez mindig ilyen unalmas, egyelőre csak ismétlünk, de majd biztos felpörgeti a dolgokat. (Ugyehogy így lesz??)
Ezt leszámítva rendkívül kedves, meg minden, csak kicsikét máshogy kellene nyelvet tanítani szerintem. (Meglátjuk.)
Hétfőn a mi csoportunk volt a mosogatós, plusz még a szokásos hétfő-csütörtöki takarítás, meg aztán este kipucoltam a fürdőnket is, így aznap ötször ragadtam felmosót/konyharuhát/gumikesztyűt/...
Lehet, hogy ebből kellene élnem :)))
Egyébként-nem akarok dicsekedni-de olyan hamar és olyan ügyesen végeztünk ebéd után a konyhában, hogy Ayman (séfbá) megajándékozott bennünket egy rakás keksszel meg gyümölcslével.
Hát nem drága?
Kicsit beteges volt egyébként mindenki a héten, szerintem még hozzá kell edződni az itteni klímához.
Abszolút kiszámíthatatlan.
A reggeli énekléseket imádom, Green Daytől kezdve Beatlesen keresztül Oasisig volt már itt minden.
Szerdán Wednesday Feature keretében jött értünk a nagy kék busz, és elvitt minket kirándulni. Először felmentünk Gilleleje gyönyörű partjaihoz, majd nagyon beteg Tegner bácsi kiállítását csodáltuk meg-minden esetre érdekes élmény volt.
Végül visszapattantunk a buszba, ami meg sem állt a Frederiksborg kastélyig.
Monumentális, nagyon zsúfolt, szépséges park öleli körül. Ayman csomagolt nekünk uzsit; pizza, körte, banán és gyümölcslé került a pakkokba.
Kiruccanásról jut eszembe: szeptember végén elvonulunk hat napra, különböző helyekre. Három alternatívát kínáltak fel, Svédország is szerepelt köztük, én mégis a dán túra mellett döntöttem. Hogy miért, azt majd részletezem később, egyelőre még elképzelni is nehéz, mit fogunk ott csinálni, de már nagyon várom!
Csütörtökön Cha óráján egy japán és egy kínai mesét/mondát kellett feldolgoznunk, négy fős csoportokban. Előző este az egészet illusztráltuk, képregény formájában, merthogy majd milyen jó lesz, ha másnap nem kell vele vesződni...
Majdnem.
Kiderült, hogy Tomo valahol elhagyta a papírokat, és hát aznap volt takarítós napunk, így nem csoda, hogy végül a konténer legaljáról kellett kihalászni a papírokat.
...

Mindenki a rajzokat kereste, Kristof éppen órát tartott, mikor valaki kirángatta onnan, azzal, hogy őt látták sertepertélni utoljára a tett színhelyén...
Káosz!
Ilyenek vannak.
Nomeg két hét múlva Latin-Amerika irodalmáról tartok előadást, fél órában. (Ötlet, vélemény, hozzászólás..?) Végre érzek egy kis kihívást a levegőben :)
Az Intercultural Behaviourt imádom, annyira kikapcsol! (Ha jobban belegondolok, ezt elmondhatom majd' minden órámról, leszámítva a dánt :))
Rodnak hihetetlen jó ötletei/módszerei vannak. (Lehet, hogy nem az ő szüleményei persze, minden esetre nagyon jól adja elő.)
Legutóbb pl. négy kis csoportra osztott minket, s meg kellett tanulnunk egy kártyajátékot. Mikor már bekejöttünk, verbális kommunikációt mellőzve játszottunk, csak jelzéseket adhattunk egymásnak (rajzolni szabad :).
Aztán rotálódtak a párok, keveredtek a csoportok, és továbbra sem szólalhattunk meg. Ekkor uralkodott el a káosz, merthogy a végén kiderült, hogy minden csapatra kicsit más szabályok vonatkoznak (pl. a mi eredeti felállásunk azt tanulta meg, hogy az ász bír a legkisebb értékkel, a másik csapat tagjai, akikkel később keveredtünk, viszont meg voltak győződve arról, hogy nekik van igazuk, hiszen az ász a legértékesebb... és ezt próbáld meg valahogy az értésükre adni, szavak nélkül.
Nagyon sokat nevettünk.
Este borozgattunk egy kicsit, éééés megettem első idei dán hot-dogomat!! (Három hétnek kellett eltelnie mindehhez. Szégyen :)
Tegnap Juan készített rólunk egy nagy-nagy csoportképet, holnap lesz kész, viszont az elektronikus verziót nem tudom, mikor teszi fel, pedig jó lenne megmutatni nektek.
Este aztán eljött a pizsamaparti ideje :))
Átrendeztük a common roomot, mindenhol polifoam, pokrócok, takarók, párnák, és persze belépés szigorúan csak pizsiben!
Boratot néztünk, aztán valami japán borzalmat, a harmadik film alatt pedig elszenderedtem.
Ittlétem alatt eddig még nem aludtam ekkorát, mint most, a common roomban, tizedmagammal. (Sokkal keményebb a matrac, mint az ágyam, és egyébként is: van abban valami csodálatos, mikor együtt alszunk, sokan, békésen, egymás hegyén-hátán...)
Békakirálynő is velem jött, azt meg mondanom sem kell, hogy kittis pizyamámban virítottam.
(Nem hiába szeretnek a japánok :))
Tízkor ébredtem fel, akkor már csak négyen szuszogtak körülöttem. Ilyen sem volt még: odaértem a brunchra, nyitásra (mindig fél 12 körül szoktam lebotorkálni...).
És annyira jókedvűen telt a reggel; pizsamában és zokniban, kócosan mászkáltam, kentem meg a meleg vajaskenyeret, mustráltam a friss tükörtojásokat...
Most pedig rohanok, mert mindjárt kezdődik a japán est. Borzasztóan kiváncsi vagyok, a japánok két hete éjjel-nappal (szó szerint) ezen dolgoznak!!
(Öltözékem alkalomhoz illő, találgatni szabad, milyen póló van rajtam :))

We are family!!
;)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na nekem a kártyajátéknál lőttek volna:) hazazavartak volna az tuti, amennyire fel bírom magam spanolni játék közben, a másik meg, hogy nem is értem soha:D
No meg a common alvásból is menekültem volna- tudod, h miért, ugye? :D

A tengeres képek gyönyörűek- az a növényzet elképesztő- nem a fűre gdolok, hanem a rózsafélékre vagy mik azok.

Japcsik szusit csináltak? Kimonóban voltak?
Elképzelem Haot kimonóóban :DD

csóxerka

Anna írta...

Hehe, ki nevet a végén :)) Ismerlek.
Hao kínai, nem japó! Amúgy gyönyörűek voltak, majd rakok fel képet, promissz.