holnap

életem legtartalmasabb és legemlékezetesebb négy hónapja véget ér.
Szerencsére még nem tudom felfogni, így teljesen jól viseltem a mai búcsúvacsit és az azt követő estét.
Marta és Siavash már délután lelépnek, na asszem az lesz a nehéz.
De ennek is el kell jönnie, tudom nagyon jól.
Mindenféle vegyes érzések tombolnak belül. Nehéz elszakadni, borzasztóan, ugyanakkor boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek, ami itt van.
Sokszor próbálom elképzelni, hogy otthon vagyok.
Egyszerre ijesztő és csudaszép.
Ijesztő azért, mert vissza kell térnem a hétköznapokba, egyetem és felelősség, való világ...
Várom, mert vártok rám, és ez olyan nagyon jó érzés.
Mondanom sem kell, hogy nem kezdtem el pakolni, pedig szerettem volna...
majd holnap. (Ma...)