intermezzo

A beígért képek már válogatás alatt állnak. Nem egyszerű, készült vagy nyolcszáz darab...
Nomeg annyi minden történik, hogy összeszedni sem tudom.
Múlt héten ugye az új diákok fogadása zajlott, tárgyfelvétel, majd pénteken elkezdődött az új negyedév.
Ázsia, Dán, dráma, kórus maradt, plusz vannak szép, új tárgyaim is, úgy, mint US studies; Professional English, valamint Language and society.
(Kifejtésre kerülnek mind, ha már jobban belelátok, mi micsoda.)
A legnagyszerűbb az egészben mégis az, hogy hétfőn és pénteken kettőkor kezdődik az első órám, így aludhatok sokáig. Ráadásul ágyba kapom a reggelit, mert pont úgy jön ki, hogy Marta kedd-csütörtökön szabad, én meg ugye fordítva. Így leszállítjuk egymásnak a kaját, ki sem kell kelni.
Remek!
Pénteken Koppenhágáztunk egyet, kultúrest volt, mindenhol koncertek, kiállítások-meg persze tömeg, minden üzlet nyitva, s még a vonatjegyhez is kedvezményes áron lehetett hozzájutni.
Éppen odaértünk Sören (dráma+kórus+újdonsült igazgató!) koncertjére, olyan jó volt, úgy örült nekünk, hogy meghallgattuk, és vele énekeltünk-meg a közönség soraiban lapuló nyugdíjasokkal. (Bezsebeltem vagy harminc ingyenes-képeslapot, ilyenekkel volt tele a falam még Aarhusban. Plusz van új táskám és piros kulcstartóm is, gratis.)
Később felkutattuk Rolando kiállítását, aztán Christiania, Marta fülének megcibálása, torta, gyertyák, éneklés, hazafelé asszociációs játék vs. alvás-kinek mi :)))
Nyolctól afrikai est, majd punnyad, feladja, ám akkor jön a felmentősereg, és az éjszaka közepén elviszi Juanhoz borozni.
Ma sem sikerült kitakarítanom, meg úgy egyáltalán; semmi hasznosat nem csináltam. Majd holnap.
Egyébként is mindenki irigykedik, mert Marta zártkörű szülinapi mítingjén (hivatalos-contact groupos) én is ott kanalaztam a fagyit, mint díszvendég.
Köszi Marta, köszi Rod.
És mától életmódot is váltok.
Csak ki kell takarítanom, kívül-belül, kiseperni a melankóliát meg ami visszatart, legalább megpróbálni, ésszel, hogy aztán helyet csináljak a boldogságnak.
(Gyere haza.)