holnap megyek.

Haza.

ezért...

(by Marta)

küzdőtér

Na békakirály és -királynő, most legyen nagy a szátok!!
Egyéb hozzáfűznivaló?
Még nincs veszve semmi :)))

és akkor

két és fél óra múlva kelek (vagyis indulok...)
remélhetőleg a járatot nem törlik, és a harmincnyolc kilós cuccot is el tudom vinni valahogy hazáig.
A mai nap rémes volt...
Egész nap pakolászás és takarítás, meg stressz, páran hazamentek, mindenki vörösre bőgte a szemeit, nem volt jó...
Még egy darabig élni fog a blog, sok mindent szeretnék megörökíteni itt, amire nem volt időm.
És akkor, ha minden jól megy, ma délután otthon...
Mintha tegnap lett volna, ugyanakkor millió történés, a film csak pörög a szemem előtt.
Ültem kint a padon, és megint nyár volt, a 'welcome' tábla megelevenedett előttem, ami anno ott virított a fa törzsén, egy pillanatra a Nap is kisütött, és ott voltunk mindannyian, nyári estéken, kint a padon, felhőtlenül...
Most meg csak simán hálás vagyok ezért az egészért, azért a rengeteg odaadásért és munkáért, és még most sem hiszem el teljesen, hogy ilyen is van, hogy ennyi különleges és tiszteletre méltó ember egy helyen, akik csak értünk dolgoznak, holott lehetnének bárhol máshol is, de valamiért mégis itt ragadtak, és tanítanak, összekovácsolnak bennünket egy életre.
Este átmentünk Cha-hoz hárman elköszönni, pizsamában nyitott ajtót, s közölte, hogy tudja, mikor indulunk, s ő bizony fel fog kelni, hogy elbúcsúzzon.
Pierre szintén.
Ennél több nem is kell.
Most pedig bepakolom az utolsó morzsákat is a bőröndömbe, aztán lenézek a common roomba, és jól megölelgetek mindenkit.

holnap

életem legtartalmasabb és legemlékezetesebb négy hónapja véget ér.
Szerencsére még nem tudom felfogni, így teljesen jól viseltem a mai búcsúvacsit és az azt követő estét.
Marta és Siavash már délután lelépnek, na asszem az lesz a nehéz.
De ennek is el kell jönnie, tudom nagyon jól.
Mindenféle vegyes érzések tombolnak belül. Nehéz elszakadni, borzasztóan, ugyanakkor boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek, ami itt van.
Sokszor próbálom elképzelni, hogy otthon vagyok.
Egyszerre ijesztő és csudaszép.
Ijesztő azért, mert vissza kell térnem a hétköznapokba, egyetem és felelősség, való világ...
Várom, mert vártok rám, és ez olyan nagyon jó érzés.
Mondanom sem kell, hogy nem kezdtem el pakolni, pedig szerettem volna...
majd holnap. (Ma...)

paff

Semmire nincs időm, pontosabban SEMMIRE nincs időm...
Ma reggeltől estig próbáltunk holnapra (performance night, Hamlet).
Mindeközben az orrom előtt kapta el az epilepsziás roham Anderst, azóta is sokkos állapotban vagyok, meg az ujjamat is megsértettem, egyébként meg telihold van, és nagyon pocsék a napom úgy amúgy is.
Annyi mindent szeretnék még csinálni, és annyira esélytelen...
Közben meg elviselhetetlen ez a félig itt-félig otthon állapot, vagy maradnék még egy évig, vagy mennék haza, de már holnap.
Azért majd még írok.

a változatosság kedvéért

Ma este ismét eltűnt kettő darab laptop, ezúttal a könytárban hagyták őket őrízetlenül.
A morbid az egészben az, hogy az egyiknek már másodjára kélt lába.
(Okos ember más kárán tanul, hülye a sajátján, a reménytelen meg még abból sem?)
Ezúttal összecsődültünk a common roomban, majd végigpásztáztunk mindent. A tanárok meg a szobáinkat.
Persze nyoma sincs egyiknek sem, és én már nem is hiszem, hogy valaha fény derül az igazságra.
Minden esetre ez több, mint szomorú, és több, mint biztos, hogy köztünk él a tettes.
Nem kicsit nyomja rá ez a bélyegét az utolsó napokra.
Szégyen.

és persze: boldog Mikulást mindenkinek!

21. század...

Avagy: milyen hasznos is tud lenni az internet.

(Tipikus párbeszéd buliban:)

fiú: 'Van dán számod?'
lány: 'Aham.'
f: 'Megadod?'
l: 'Öhm, nem tudom fejből, egyébként is fent van a telefonom. És az esetek többségében le vagyok merülve...'

(rövid szünet)

l: 'Rajta vagy a facebook-on?'
f: 'Rajta. Mi a neved?'
l: 'Várjál, leírom...'
f: 'Én is az enyémet'.
l: 'Remek.'
f:' kúl.'

(És akkor, jobb esetben, pár óra múlva megjelenik a 'friend request', s onnantól nincs megállás, fény derül korra, nemre, szexuális irányultságra, közös ismerősökre, régi és új képekre, kedvenc filmre. Megerősítést nyer mindaz, amire reggel már nem emlékszel.)

Szóval csak azon tűnődtem, mennyire hipp-hopp meg lehet találni bárkit, akit akarsz, ha nagyon akarod.
Ilyesmik foglalkoztatnak ezen a csendes, szombati napon.

december

Két hét múlva már össze leszek csomagolva.
Aztamindenit.
Még mindig rengeteg a dolgom, sőt...
De a képeket nem felejtem el, mindent be fogok pótolni, amit beígértem, még időben.
Ez az utolsó teljes hét. Jövő héten már csak két nap lesz tanítás, utána kreatív napok meg performance night megint, és vége...
És nemrég csekkoltam meg, hogy UTOLSÓ NAP a mi csoportunk mosogat :D Nem hittem el, de tényleg!
A heti két prezentáció mellett mostmár az otthoni dolgokba is bele kell húznom, szakdoga ezerrel, meg a házi, amit péntekig kell(ene) visszaküldenem, hogy elfogadják a gyakorlatomat...
Muszáj erre is koncentrálnom. Így talán könnyebb lesz visszarázódni a hétköznapokba, hogy mihamarabb szembenézek vele.
Minden napot élvezünk és szeretünk, változatlanul, bár már érezhető, hogy nemsokára ki-ki megy tovább a maga útján. Felfogni persze még nem tudja senki, de itt kering a levegőben.
(Én akkor is azt mondom, hogy két hét az mégiscsak két hét, nyaralásból például ideális, és csakazért sem hagyom magam elkedvetleníteni, punk-tum.)
Szombaton lakásbúcsúztatót tartott Niko & Rod-össze sem lehet hasonlítani a lak-avatóval.
Szerintem ők sem erre számítottak...
legutóbb szépen körbeültük az asztalt, és csak később kezdtek táncolni páran, ehhez képest most nem volt ember a talpán, aki le mert volna ülni. Kb. ostrom alá vettük a házat :D
Az éjszaka további részét inkább nem részletezném, elég csúnyára sikeredett, de végülis vasárnapra kihevertük...
Tegnap rakott krumpli-evészetet tartottam az én drága contact groupomnak, hazai kalbásszal, és nem azért mondom, de isteni lett.
(Három kiló krumpli, két hatalmas tepsi, nyolcan faltuk fel az utolsó morzsáig. Megérte :)
Az emberek meg szeretnek pletykálni, és mindig jókat mosolygok, mikor megtudom, kivel hoztak hírbe éppen.
('Azt hallottam, hogy... de ez nem pletyka, ez teljesen biztos, hogy így van...')
Csak éppen az illetékeseket felejtik el megkérdezni, van-e alapja neki...
Szórakoztató minden esetre.

Pár kép a péntekről, ami még vállalható:

Teltház megint.

Bolondos japánok. Kettő az én kis csoportomba tartozik ám! (Takumi-balra; Megumi-balról a harmadik.)

Dansk Pilsner és a legújabb fülbevalóm. (Csoda, hogy átvészelte az estét...)

Buták és mindig komolyodós arcot vágnak, mikor mosolyogni kellene :)

Ő nagyon szeret mosolyogni.

Ezzel a rendkívül előnyös fotóval zárul mára a mókatár.
Szép álmokat.

még mindig nyomoz

Egyre furcsább dolgok történnek itt...
Este átmentem Pierrehez, merthogy készülünk a szerdai Wednesday featurre. (Téma: love, sex & marriage).
No és megkért, hogy segítsek neki összeállítani egy kérdőívet, meg megnéztem egy fotósorozatot, mert nem tudta eldönteni, leadhatjuk-e.
(Én mondtam, hogy a japánok azonnal sokkot kapnak majd, ha meglátják, de nekem tetszik-egyébként is, hadd szokják az európai morált :)
Sok mindenről beszélgettünk, s viszonylag hamar szóba került a lent említett dilemma.
Illetve ott kezdődött az egész, hogy ma közölte az egyik vietnámi srác, hogy most azonnal haza akar menni. Kiderült, hogy kölcsönt vett fel, hogy idejöhessen, s kamattal együtt vissza kell fizetnie mindent, amint hazaér. Most meg azért akar korábban lelépni, mert akkor elvileg visszakapja a befizetett pénz egy részét...
És hát erős a gyanú, hogy ő rejtette el a dolgokat tegnap (-előtt?)
Mikor megtalálták a laptopokat, ő véletlenül épp arra járt, és épp volt nála egy nejlonzsák...
S mikor közölték, hogy ujjlenyomatot vesznek-ami nyilván nem igaz-, bejelentette, hogy hazamegy.
Nagyon egybevág minden, meg tudom, hogy naiv vagyok, de ez akkor is szörnyű.
Ami meg még jobban rátesz, nem mondhatom el senkinek, és nagyon nehéz cipelni a terhet.
És nem azért, mert pletykás vagyok, és minden áron meg akarom osztani valakivel, de nehéz. Eléggé sokkolt, főleg, hogy pont ő-ha igaz...
Meg egyébként is.
Közeleg a term vége, és mindenki megbolondul. Minden a feje tetejére állt, úgy néz ki...
Egyébként velem minden okés, pörög az élet, minden hétre jut egy-két prezentáció, de nagyon élvezem, még akkor is, ha sok a munka.
(Azt mondjuk kevésbé szerettem, mikor éjjel kettőig gyártottam az előadást, de végül nem jutott rá idő... én meg nem aludtam semmit...)
Tegnap life stories III. volt, elvileg délelőtt kellett volna neki lennie, de a mi csoportunk inkább áttette estére, s Pierrenél ettük meg a vacsit (sushi!), aztán még maradtunk éjfélig. Begyűjtöttük az összes pletykát, szokás szerint.
Vasárnap elvileg főzős napot tartunk. Kiváncsi leszek :)
Holnap pedig laza nap...
megyek és megpróbálom kialudni magam.

feladvány (Scherlock nyomoz.)

Adott három laptop, melyeknek lába kél a common roomból.
(Ok, persze, nem kell otthagyni, már nagyon sokszor elmondták-mi mégis túl nagy biztonságban érezzük magunkat itt, és hát bezony, előfordul, hogy ki-ki magára hagyja a dolgait...)
Bennem az ütő állt volna meg, ha nem találom a helyén... sokkolt is rendesen mindenkit.
A sztori azonban itt még nem ért véget.
Ugyanis két órával később szemfüles és odaadó tanáraink megtalálták mindhármat, a party roomban, a kanapé alatt... egy nagy, fekete kukászsákban.

A kérdésem a következő:

- Poén akart lenni? Mert viccnek is nagyon rossz.

- Hogy a tanarak rejtették volna el, hogy okuljunk belőle: ezt kizártnak tartom. Még, ha így is lenne, akkor sem hagyták volna a tulajdonosokat szenvedni órákig...

- Kintről surrant volna be valaki? Amennyiben így volt, miért nem lécelt le azonnal, s hogy lehetett ideje arra, hogy elrejtse a cuccokat, ahelyett, hogy elfut??

- Marad az a verzió, hogy közöttünk él a szarka. Vagy nem szarka, csak vicces akart lenni, vagy éppen gonosz.

Minden esetre én belegondolni sem merek, hogy valaki, bárki közülünk képes lenne ellopni mások cuccait.

Vagy nagyon naiv lennék?

Hm.

jelentek

Dióhéjban:

A tegnap este fergetegesre sikeredett! Az egész napos próbák meg készülődés után kicsit pánikba estünk, hogy milyen lesz élőben... végül minden várakozásunkat felülmúlta.
Cigánytánccal indítottunk (Bubamara!), s az egész estét ezzel foglaltuk keretbe. Mondanom sem kell, hogy megadta a hangulatot rendesen :)
Minden percét élveztem, az elejétől a végéig, és úgy röppent el az a bő egy óra, hogy észre sem vettem. Végig vigyorogtam az egészet :)
Olyan volt, mint egy második szalagavató.
Mindenki imádta, csak pozitív visszajelzéseket kaptunk mindenhonnan. Volt, aki szerint az utóbbi tíz évben nem volt ekkora cultural evening. (Ez nyilván túlzás, de hadd dicsekedjek már egy kicsit :)
Utána annyira felszabadult voltam! Ráadásul még egy óráig ott maradtunk táncolni, mindenki, és utána sem punnyadtak be, buliztunk hajnalig.
Minden csontom fáj.
De elégedett vagyok és boldog, felejthetetlen este volt!!
(Bővebben, képekkel illusztrálva később.)

Dzsipszik, előre!!

az első hóóóóóóóóó!!!

Good morning Denmark!!


Ének a hóban


Bébihóember



Gyerekhóember


Papa-hóember


Let it snow!

Gyönyörűszép (sírós)

Másodszorra is...
Meg a zenéje is.
Megéri végignézni mind a nyolc percet.