Egyre furcsább dolgok történnek itt...
Este átmentem Pierrehez, merthogy készülünk a szerdai Wednesday featurre. (Téma: love, sex & marriage).
No és megkért, hogy segítsek neki összeállítani egy kérdőívet, meg megnéztem egy fotósorozatot, mert nem tudta eldönteni, leadhatjuk-e.
(Én mondtam, hogy a japánok azonnal sokkot kapnak majd, ha meglátják, de nekem tetszik-egyébként is, hadd szokják az európai morált :)
Sok mindenről beszélgettünk, s viszonylag hamar szóba került a lent említett dilemma.
Illetve ott kezdődött az egész, hogy ma közölte az egyik vietnámi srác, hogy most azonnal haza akar menni. Kiderült, hogy kölcsönt vett fel, hogy idejöhessen, s kamattal együtt vissza kell fizetnie mindent, amint hazaér. Most meg azért akar korábban lelépni, mert akkor elvileg visszakapja a befizetett pénz egy részét...
És hát erős a gyanú, hogy ő rejtette el a dolgokat tegnap (-előtt?)
Mikor megtalálták a laptopokat, ő véletlenül épp arra járt, és épp volt nála egy nejlonzsák...
S mikor közölték, hogy ujjlenyomatot vesznek-ami nyilván nem igaz-, bejelentette, hogy hazamegy.
Nagyon egybevág minden, meg tudom, hogy naiv vagyok, de ez akkor is szörnyű.
Ami meg még jobban rátesz, nem mondhatom el senkinek, és nagyon nehéz cipelni a terhet.
És nem azért, mert pletykás vagyok, és minden áron meg akarom osztani valakivel, de nehéz. Eléggé sokkolt, főleg, hogy pont ő-ha igaz...
Meg egyébként is.
Közeleg a term vége, és mindenki megbolondul. Minden a feje tetejére állt, úgy néz ki...
Egyébként velem minden okés, pörög az élet, minden hétre jut egy-két prezentáció, de nagyon élvezem, még akkor is, ha sok a munka.
(Azt mondjuk kevésbé szerettem, mikor éjjel kettőig gyártottam az előadást, de végül nem jutott rá idő... én meg nem aludtam semmit...)
Tegnap life stories III. volt, elvileg délelőtt kellett volna neki lennie, de a mi csoportunk inkább áttette estére, s Pierrenél ettük meg a vacsit (sushi!), aztán még maradtunk éjfélig. Begyűjtöttük az összes pletykát, szokás szerint.
Vasárnap elvileg főzős napot tartunk. Kiváncsi leszek :)
Holnap pedig laza nap...
megyek és megpróbálom kialudni magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

7 megjegyzés:
Mit nem mondhatsz el?
Jó tudom, hogy pont ezt ragadtam ki, de az ilyesmit a nyájas olvasó elől is tessék eldugni, mert most álmatlan éjszakám lesz, már tudom.
A történetet meg sajnálom, de sajnos már sehol nincs tisztaság, becsületesség.
Szégyellje magát az ilyen!
Visszakapja majd máshol, ne aggódj!
Jaj nem, nem nektek nem mondhatom el, hanem kb. a tanárokon kívül én tudoom, hogy ki a 'gyanúsított', és beccszavam adtam, hogy nem fogom elterjeszteni.
Előbb vagy utóbb úgyis kiderül...
Igazából meg sajnálom a srácot, seosem gondoltam volna...
Bezony, ilyen világ ez...
hüpp.
:(
Hát igazság szerint sajnálom, hogy nem mondhatod el, és nem is értem, miért nem mondja el az, aki neked mondta egy illetékes személynek.
Nem kellene megvárni, hogy tényleg történjen valami szerintem.
Na meg hát így aztán nem lehet példát statuálni.
Máskülönben én ilyenkor szoktam leírni, illetve kibarkópáztatni :DD
Jó tudom, ez most nem alternatíva, s értem én a lényeget, csak most kekecmanci vagyok :DD
sejtem ki a szarka... előttem van az arca két csávónak az egyik a divatdiktátor, de gondolom nem ő az, hanem a másik... hmm szomorú...
Öreg
Ami a japánokat illeti, ezek szerint nem ismered őket eléggé. Bár elág meggyőzően tudják visítani, hogy "Óóóóóóóó!", de ez nem jelenti azt, hogy most jöttek le a falvédőről. Az én csapatomban legalábbis volt pár japán csaj, aki nem mindig egyedül bújt ágyba.
A lopás meg szerintem lopás, és nem egy szelet csokiról van szó. Ha a tanárok is tudnak róla, akkor rendben, de ha nem lépnek semmit, és megint történik valami, az gáz. Mondjuk nehéz úgy okosnak lenni, hogy nincs ott az ember.
E:T, akitől tudom, maga is illetékes... meg hát nem 100%, csak nagyon valószínű. Elültek már a viharfelhők, csak ebben az a rémes, hogy mindenki rögtön elkezd kombinálni, meg ujjal mutogatni a másikra. (persze szigorúan a háta mögött...)
Nem, nem a divatdiktátor valóban ;)
Orsi: a szóban forgó srác vietnámi amúgy, de a japánokkal kapcs. van benne igazság, persze nem általánosítanék. Csak totál más kultúra, más értékrend, stb, s az udvariasság mögött sokszor egészen más rejtőzik.
Az emberek valamilyen szinten mindenhol csak emberek ...
A tanárok meg szerintem azért nem lépnek, mert nem tudják bizonyítani. (Csak ugye több, mint valószínű.)
Ehh.
Asszem, félreértettél, a japánokat nem a lopással kapcsolatban említettem. De azzal kezdted a bejegyzést, hogy a japánok majd sokkot kapnak, ha meglátják Pierre prezentációját a love, sex and marrige -témában. Csak azt akartam jelezni, hogy a japánok is otthon vannak a témában, és a sokkot esetleg tettetik majd. Na mindegy.
Megjegyzés küldése