szombat (Helsingborg, Svédország.)

Hála az esőtáncnak, meg a temérdek elmormolt imának, szombat reggel csodás napsütésre virradtunk.
Nem tudom, említettem-e már, de Helsingörben többek között az a jó-amellett, hogy Koppenhágától egy köpésre fekszik, és még sorolhatnám-, hogy innen vezet a legrövidebb út Svédországba. (A tenger túlsó partján bizony már kék-sárga barátaink laknak.)
Fel is kerekedtünk szombaton, brunch után, s kompra szálltunk, mert kompolni jó.

Félúton Helsingör és Helsingborg között-így fest messziről ez a pici város.

Röpke húsz perc elteltével bele is csöppentünk Helsingborg szívébe.
Hasonlít itteni testvérkéjére, csak kicsit nagyobb az élet, és svédebbek az emberek.


Megmásztuk.
Minél magasabb, annál szebb.

Házikók és tenger, legfelülről:


Fújt a szél.

Nem kicsit.

Lefelé sem volt könnyebb a menet, de mi megmásztuk. :)

Szemlélődtünk...
Bámészkodtunk...

Átkeltünk...

Rácsodálkoztunk...

Meghökkentünk...

Mindenféle útburkolatokat fotóztunk...

Pózoltunk csigaként...

... meg kőszoborként.

A káposztafejek meg jók lesznek háttérképnek.
Meg egyébként is.

Visszafelé már felhősödött, de így talán még szebb volt a szép.

Míg végül előtűnt a távolból Hamlet vára.
Hazaérkeztünk.


Csodás, napos-kékeges, kirándulós szombat!

Estére a lábunkat sem tudtuk mozgatni, de nem is kellett. Lengyel-cseh kultúrestre voltunk hivatalosak.
(Lehetett volna jobb is, de fő az igyekezet. És külön köszönet a vodka-almalé/Becherovka párosításért.)
Utána még sokáig mulatoztunk, beszélgettünk, vegyültünk mindenkivel, én még a cseh-lengyel afterpartiba is belekóstoltam.
(Nem kellett volna...)
Aztán reggel négykor hívtam a taxit, és onnantól nekem már nincs mit mesélnem.
Szép volt, jó volt, rövid volt...
De tartalmas, és nagyon örültem, hogy itt voltál, és hoztál nekem egy kis darab otthont!
(Nem feltétlenül a túrórudira gondolok.)
((Hanem a pálinkára :))

Hát ezért volt csak nagyon rossz az az esős vasárnap...