csendélet

A szobám olyan, akár egy verem.
Komolyan mondom, egy barlangban melegebb lenne, mint itt...

Takarítani sem ártana már.

A szomszédaimat még mindig nem szeretem, de asszem mások se nagyon.

A folyosón Kristina száguldozik fel s alá, ahogyan minden éjjel, pörög meg hahotázik, de ez valahogy sosem zavar. Kicsit olyan, mintha a húgom lenne.
Vagy inkább a kislányom.
(Ma derült ki, hogy felvették az egyetemre. Gyújtottunk is neki csillagszórót.)

Egy lusta tehén vagyok, és már megint éhes.

A körmeim sötétlilák, a zoknim narancssárga, a karkötőm meg türkizkék és hatalmas. Lőttek a harmóniának, ami a mai öltözékemet illeti.

Portugáliával próbálom felvenni a kapcsolatot, de az msn minden második kísérletemet meghiúsítja.

Beatles dalokat hallgatok közben, mert rájöttem, mennyire jó is az.

Juan másodszor is elküldte a power pointos levelét, és másodszorra sem sikerült neki beleszerkeszteni a háttérzenét :)

Meg még arra is rájöttem, hogy bizonyos csatákat egyedül kell megvívnom.

Jó lenne már egy igazán nagyot aludni....
(Lefagynak a lábaim.)