mostanában

Hát az van, hogy mostanság még arról is megfeledkeztem egy kicsit, hogy van blogom.
Nem csak azért, mert be vagyok havazva, meg mert sokat voltam fáradt...
Egyszerűen minden olyan természetes már, itt élek, itt élem a hétköznapjaimat, itt érzem otthon magam.
Itt (is) vagyok otthon.
Repülnek a hetek. Öt hét múlva ilyenkor már a pakolászás meg a búcsúzkodás lesz műsoron.
De addig még van öt hét :)
Az órarendem ideális; hétfőn és pénteken ugye 'délutános' vagyok, ágyba kapom a reggelit, s van időm lustálkodni, sétálni, meditálni... mindenre.
Cha óráit imádom, Pierre társaságában meg egyszerűen könnyesre röhögöm magam, valahányszor találkozunk.
(Cha: Language & Society, ami nagyon laza, de annál viccesebb; plusz Asian life and thought II-ez most komolyabb, mint az első félév. Vietnamról meg Koreáról, meg úgy általában történelemről és politikáról beszélünk.
Jövő héten Burmáról tartok előadást pl, aztán valamikor még lesz egy Mao.

Pierre: Professional English, ami jó, mert legalább ezen az egy órán normál angolt beszélek/hallok, s nem a 'lebutított' IPC-verziót. ((Nem pejoratív értelemben; de tény, hogy mióta itt vagyok, senki sem motivál igazán, s inkább arra figyelek, hogy mindenkivel megértessem magam. Ld. japánok.))
Nomeg péntekenként, mivel jön a hétvége, sorozatot nézünk :) Szeretem.
Egyébként is óriási szerencsém van, hogy (ismét) ilyen remek contact teachert fogtam ki.
Brutális humorral rendelkezik, én meg tökéletes partner vagyok neki ebben. Így gyakorlatilag folyamatosan egymást osztjuk. Nincs olyan, hogy szó nélkül mennénk el egymás mellett, hogy ne vetnénk oda valami apró kis piszkálódást egymásnak.
A másik új tárgy-by Pierre-a US-studies.
Ez is nagyon érdekes; eddig nagyjából a választások voltak műsoron, republikánus-demokrata viták, cikkek, interjúk, filmek... minden.
Kellő humorral/iróniával fűszerezve és tálalva ez is.
A dán II. majdnem olyan unalmas, mint a dán I, de szeretem Meretét nagyon, még akkor is, ha mostmár teljesen biztos, hogy az életben nem fogok tudni helyesen kiejteni egyetlen dán szót sem.
(Olvasni legalább tudok :))
A dráma még mindig nagy kedvenc, már az utolsó performance nightra próbálunk. Énekelni még mindig imádok.
Közben folyamatosan stresszelek a szakdoga miatt, amivel még sehol nem tartok... de majd lesz valahogy.

Hát így telnek a hétköznapok.

Az elmúlt két hétben ismét rengeteg alkalom adódott arra, hogy kieresszük a gőzt.
Halloween buli, fejedelmi vacsorával és tökvájó-versennyel (bunda!), meg rengeteg beöltözött idiótával.
Én szolidan partitündérnek öltöztem, de félúton elhagytam a szárnyaimat, aztán meg egy kicsit a józan eszemet is, így túl sok kép nincsen, de a többiekről majd teszek fel.
Gabi múlt vasárnap töltötte be huszonnegyedik életévét; szombat-vasárnap ünnepeltünk, ettünk-ittunk, jót mulattunk. Ahogyan az lenni szokott.

Immáron két diák kötött útilaput a lábára, az egyik a Matyi volt...
Naoki meg azzal a feltétellel maradhatott, hogy a term végéig minden nap, minden alkalommal be kell segítenie a mosogatásba.
Ez utóbbival abszolút nem értek egyet, megalázónak tartom, és egyébként sem látom ebben a következetességet... de nem akarom ragozni.
Emiatt kicsit súlyos most a levegő, mindenki megérzi...

Nem csak a dorbézolásról szól az élet, azért igyekszem hasznossá tenni magam.
Múlt szombaton Koppenhágába mentünk; Izrael-Palesztína terítéken, különböző civil szervezetek meg politikusok vonultak fel, hogy megoldást keressenek, vagy legalábbis megmondják az okosat...
A maguk okosát.
Ebből én annyit szűrtem le, hogy szép is meg jó is közelíteni az álláspontokat, de nem vezet ez sehova, szándék ide vagy oda.
A büdös életben nem lesz egyetértés meg béke itt sem.
Azért tanulságos volt, meg persze a szándék...
És a muffin isteni volt.

Ma viszont sokkal elégedettebben hajtom álomra a fejem, már érzem, mert esővel-széllel dacolva felkerekedtünk pénzt gyűjteni menekült kisgyerekeknek. Az akció sikeresnek mondható, s csak páran csapták ránk az ajtót-ők sem olyan nagy erővel.
(Meg mi sem áztunk el, csak kicsit, de azt hiszem, a fázós-önkéntes imázs mégiscsak a mi malmunkra hajtotta a vizet :))
A hétvégém egyébként tökéletesnek mondható, teljes egészében.
Ezt majd eg ymásik posztban, mert nem akarok Hábórú és békét...
Megyek-jövök.