Gyönyörűszép (sírós)

Másodszorra is...
Meg a zenéje is.
Megéri végignézni mind a nyolc percet.

három, kettő, egy...

Nohát elég mélyen benne vagyok a szervezésben.
Ma is négy órát meetingeltünk, szervezzük a szombatot. Próbáltunk, gyűjtöttünk, kiokoskodtunk...
Melós ám ez.
Néha a háta közepére kívánja mindenki, de alapvetően sokkal rosszabbra számítottam.
Nem is (nagyon) veszekszünk.
És ha jó lesz, akkor nagyon jó lesz :)
Úgy néz ki.
A követség meg jófej volt, meglepően: adtak kis zászlót, nagy zászlót, prospektusokat, térképet, csomó cd-t, mindent...
Haladunk.
Most fejeztem be a magyar rész fordítását, mindjárt egy óra.
Drámán is próbálunk közben, prezentációk, meg a saját dolgaim... de nem panaszkodom, jobban szeretem, ha pörög az élet, mintha nem történik semmi.
Az utóbbi három napban egyébként annyit nevettem, mint nem is tudom, mennyi idő alatt együttvéve. Tegnap végül sikerült eljutnunk bowlingozni, és rettenetesen élveztem. (Pierre meg fizetett :)
Mondanom sem kell, hogy őstehetség vagyok :D
Ma meg majdnem esett a hó.
Otthon fellelhetők már karácsonyra utaló nyomok?
Alig várom a jövő hetet, hogy nyakamba vegyem a várost. Örülnék egy kis havazásnak is most...
Hjaj, el sem hiszem, hogy nyáron jöttem, most meg...

hétvégék

Mostanában olyan jók.
Múlt héten például napsütéses szombatra virradtunk, s röpke két órányi vad mosogatás után átkompoltunk páran Svédországba-megint.
(Valamilyen furcsa oknál fogva aznap ingyen s bérmentve lehetett közlekedni Helsingör és -borg között.)

Úton a japán turisták.

Felhős.


A két rikító világítótorony. Első látásra beléjük szerettem, olyan kis csúnyácska mindkettő, hogy már-már szépek.
(Háttérben még mindig a városkám figyel.)


Egyike annak a millió őrült svédnek, akik csak azért szállnak kompra, hogy a túlparton-vagy leginkább már a fedélzeten-viszonylag olcsón juthassanak töménytelen mennyiségű alkoholhoz. (Szerintem is elég ijesztős a bácsi.)


Megérkezvén már csak kóboroltunk kicsit, meg nézelődtünk. Egy lila körömlakk, valamint egyéb hasznos sminkcuccok boldog tulajdonosaként tértem haza.
De legalább elvesztettünk mindenkit, így a nap hátralévő részét Kristinával töltöttem, kettesben.
Leginkább könnyesre nevettük magunkat, meg énekeltünk hazafelé, rendületlenül.
Ja és a totál értelmetlen képek sem maradhattak el, ahol a nagyfejű kisfejűvé válik, a tiny-head meg nagyképűvé.

Este aztán latin cultural evening; technikai malőrök százai, mégis vicces volt. A képek annyira nem adják vissza.
Utána hatan becsődültek a szobámba, ültek a földön, párkányon, mindenhol, s kisvártatva a város felé vettük az irányt, szombat esti lázat hajkurászva.
Néha muszáj kitörni ebből a ketrecből, bármennyire is szeretjük...
(Nikolaj haverjai nyomták, így olcsóért léphettünk be, ami pedig nem hátrány.)

Gyors fotó a bejárat előtt, komolyodjunk:

A koncert hevében:


Shake your ass, Siiiiiis!!! :D

Fáradt és csapzott, meg sokkot is kapott a negyven koronás sörtől, de boldog, mert táncolt, és még fog is, csak most pihen...

Kanapé, kupac.

A nagyon csúnya, ám annál tehetségesebb énekes-fiú.


Tényleg nagyon jól nyomták, táncoltunk órákig, ők meg nem fáradtak el, játszottak vagy három órát.
Ennél már csak a legutóbbi hétvége volt jobb, mikor-ismét teljesen spontán-ugyanott, ugyanabban az időben, csakhogy ezúttal Jeppe lépett fel (Kristof kicsi fia), és az összes, de tényleg szinte az összes legkedvencebb, régen hallott számomat eljátszotta, ráadásul egyedül, de betöltötte a színpadot zenekar nélkül is, ahogy kell, én meg énekeltem, torkom szakadtából, míg végül fél négy után picivel takarodót nem fújtak.
Imádtam!
Meg is érdemeltük, ugyanis a rövid cultural evening találkozó valamely rejtélyes módon hat órásra sikeredett...
De haladtunk, jó volt, és legalább elindult valami a megvalósítási fázis irányába.
Tegnap szokásos vasárnap; brunch utáni szundi, újabb találkozó, készülődés, vacsi.
Pierre meg kitalálta, hogy elviszi az egész csoportot bowlingozni.
Igen ám, de hétvégén hatkor zárnak, mi meg hétre értünk oda-hiába írják ki, hogy hivatalosan nyolcig nyitva ...
De a mi csoportunk spontán is, meg egyébként is a legjobb, az én zsebemben meg mindig van egy csomag mikróban pattogtatható kukorica.
Pierrenél pedig volt öt liter bor.
A kettő kombinációja egy éjszakába nyúló spontán estet eredményezett, pletykák cseréltek gazdát, titkokra derült fény, tabuk szűntek meg létezni, és rettenetesen sokat nevettünk.
Nem mellesleg olyan hihetetlen érdekes sztorikat mesélt az életéről P., hogy mindneki csak ült és hallgatta.
Véletlenek vagy sors, végzet vagy nem.
Én meg beillettem háziasszonynak, olyan szorgosan pattogtattam a kukoricát meg csapoltam a vörösbort mindenkinek.
Még ma se nagyon akartuk elhinni a felét sem annak a sok mindennek, amit 'kicseréltünk' egymás közt tegnap...
'We are family, come on!' :D
Még, ilyet, sokat, meg remélem, eljutunk valamikor bowlingozni is.
(És legyen szombat, cultural eveninggel a hátam mögött, ha kérhetném!)

24/7

Szombaton cultural evening, minden nap meetingek, ezzel telt az egész hétvégém, és úgy általában az esték.
Jó lesz, reméljük, ha készen lesz végre, de nagyon sok a meló, és persze mindig csak a banda fele dolgozik, mert miért is segítenének...
De már csak öt nap, és ezen is túl leszünk.
Amúgy az évszázad poénja, hogy a 'régiónk' rajtunk kívül Boszniából, Romániából, valamint Grúziából (!) tevődik össze.
Ami azt jelenti, hogy együtt kellene valami közöset alkotnunk, kultúrest címén.
Persze, tudom, létszám-béli problémák miatt raktak össze minket ilyen vegyesre, ahelyett, hogy a csehekkel meg a lengyelekkel pároztattak volna. Netán egy önálló, magyar est...
Lényegtelen, kilencen vagyunk, pont ideális.
A többit meglátjuk.
Most megyek képeket nézegetni meg válogatni, aztán pizsi.

csendélet

A szobám olyan, akár egy verem.
Komolyan mondom, egy barlangban melegebb lenne, mint itt...

Takarítani sem ártana már.

A szomszédaimat még mindig nem szeretem, de asszem mások se nagyon.

A folyosón Kristina száguldozik fel s alá, ahogyan minden éjjel, pörög meg hahotázik, de ez valahogy sosem zavar. Kicsit olyan, mintha a húgom lenne.
Vagy inkább a kislányom.
(Ma derült ki, hogy felvették az egyetemre. Gyújtottunk is neki csillagszórót.)

Egy lusta tehén vagyok, és már megint éhes.

A körmeim sötétlilák, a zoknim narancssárga, a karkötőm meg türkizkék és hatalmas. Lőttek a harmóniának, ami a mai öltözékemet illeti.

Portugáliával próbálom felvenni a kapcsolatot, de az msn minden második kísérletemet meghiúsítja.

Beatles dalokat hallgatok közben, mert rájöttem, mennyire jó is az.

Juan másodszor is elküldte a power pointos levelét, és másodszorra sem sikerült neki beleszerkeszteni a háttérzenét :)

Meg még arra is rájöttem, hogy bizonyos csatákat egyedül kell megvívnom.

Jó lenne már egy igazán nagyot aludni....
(Lefagynak a lábaim.)

mostanában

Hát az van, hogy mostanság még arról is megfeledkeztem egy kicsit, hogy van blogom.
Nem csak azért, mert be vagyok havazva, meg mert sokat voltam fáradt...
Egyszerűen minden olyan természetes már, itt élek, itt élem a hétköznapjaimat, itt érzem otthon magam.
Itt (is) vagyok otthon.
Repülnek a hetek. Öt hét múlva ilyenkor már a pakolászás meg a búcsúzkodás lesz műsoron.
De addig még van öt hét :)
Az órarendem ideális; hétfőn és pénteken ugye 'délutános' vagyok, ágyba kapom a reggelit, s van időm lustálkodni, sétálni, meditálni... mindenre.
Cha óráit imádom, Pierre társaságában meg egyszerűen könnyesre röhögöm magam, valahányszor találkozunk.
(Cha: Language & Society, ami nagyon laza, de annál viccesebb; plusz Asian life and thought II-ez most komolyabb, mint az első félév. Vietnamról meg Koreáról, meg úgy általában történelemről és politikáról beszélünk.
Jövő héten Burmáról tartok előadást pl, aztán valamikor még lesz egy Mao.

Pierre: Professional English, ami jó, mert legalább ezen az egy órán normál angolt beszélek/hallok, s nem a 'lebutított' IPC-verziót. ((Nem pejoratív értelemben; de tény, hogy mióta itt vagyok, senki sem motivál igazán, s inkább arra figyelek, hogy mindenkivel megértessem magam. Ld. japánok.))
Nomeg péntekenként, mivel jön a hétvége, sorozatot nézünk :) Szeretem.
Egyébként is óriási szerencsém van, hogy (ismét) ilyen remek contact teachert fogtam ki.
Brutális humorral rendelkezik, én meg tökéletes partner vagyok neki ebben. Így gyakorlatilag folyamatosan egymást osztjuk. Nincs olyan, hogy szó nélkül mennénk el egymás mellett, hogy ne vetnénk oda valami apró kis piszkálódást egymásnak.
A másik új tárgy-by Pierre-a US-studies.
Ez is nagyon érdekes; eddig nagyjából a választások voltak műsoron, republikánus-demokrata viták, cikkek, interjúk, filmek... minden.
Kellő humorral/iróniával fűszerezve és tálalva ez is.
A dán II. majdnem olyan unalmas, mint a dán I, de szeretem Meretét nagyon, még akkor is, ha mostmár teljesen biztos, hogy az életben nem fogok tudni helyesen kiejteni egyetlen dán szót sem.
(Olvasni legalább tudok :))
A dráma még mindig nagy kedvenc, már az utolsó performance nightra próbálunk. Énekelni még mindig imádok.
Közben folyamatosan stresszelek a szakdoga miatt, amivel még sehol nem tartok... de majd lesz valahogy.

Hát így telnek a hétköznapok.

Az elmúlt két hétben ismét rengeteg alkalom adódott arra, hogy kieresszük a gőzt.
Halloween buli, fejedelmi vacsorával és tökvájó-versennyel (bunda!), meg rengeteg beöltözött idiótával.
Én szolidan partitündérnek öltöztem, de félúton elhagytam a szárnyaimat, aztán meg egy kicsit a józan eszemet is, így túl sok kép nincsen, de a többiekről majd teszek fel.
Gabi múlt vasárnap töltötte be huszonnegyedik életévét; szombat-vasárnap ünnepeltünk, ettünk-ittunk, jót mulattunk. Ahogyan az lenni szokott.

Immáron két diák kötött útilaput a lábára, az egyik a Matyi volt...
Naoki meg azzal a feltétellel maradhatott, hogy a term végéig minden nap, minden alkalommal be kell segítenie a mosogatásba.
Ez utóbbival abszolút nem értek egyet, megalázónak tartom, és egyébként sem látom ebben a következetességet... de nem akarom ragozni.
Emiatt kicsit súlyos most a levegő, mindenki megérzi...

Nem csak a dorbézolásról szól az élet, azért igyekszem hasznossá tenni magam.
Múlt szombaton Koppenhágába mentünk; Izrael-Palesztína terítéken, különböző civil szervezetek meg politikusok vonultak fel, hogy megoldást keressenek, vagy legalábbis megmondják az okosat...
A maguk okosát.
Ebből én annyit szűrtem le, hogy szép is meg jó is közelíteni az álláspontokat, de nem vezet ez sehova, szándék ide vagy oda.
A büdös életben nem lesz egyetértés meg béke itt sem.
Azért tanulságos volt, meg persze a szándék...
És a muffin isteni volt.

Ma viszont sokkal elégedettebben hajtom álomra a fejem, már érzem, mert esővel-széllel dacolva felkerekedtünk pénzt gyűjteni menekült kisgyerekeknek. Az akció sikeresnek mondható, s csak páran csapták ránk az ajtót-ők sem olyan nagy erővel.
(Meg mi sem áztunk el, csak kicsit, de azt hiszem, a fázós-önkéntes imázs mégiscsak a mi malmunkra hajtotta a vizet :))
A hétvégém egyébként tökéletesnek mondható, teljes egészében.
Ezt majd eg ymásik posztban, mert nem akarok Hábórú és békét...
Megyek-jövök.

go-go-gooo!!!

És akkor most ujjak keresztbe, lélegzet visszafojt, imádkozik, esőtáncot jár.
Leköltözünk a common roomba, és ott izguljuk végig a választásokat.
Aztán valószínűleg ott is nyom majd el az álom.

Obama for presideeeeeeent!!!!!!!!!

Majd írok, csak most túl sok minden van.
Prezentációk, szakdolgozat, bulik, szülinapok, minden.
És a vasárnapot is átaludtam, borzasztó rémálmokkal ötvözve.
Ez jól rányomta a bélyegét az egész napomra.
Holnapra kialszom.
Remélem.
Life is hard.

És amikor már éppen arra készülök, hogy elmondjam, milyen ragyogó nap áll mögöttem, bebizonyosodik, hogy tényleg becsődölt az a kurva légitársaság, és tényleg nincs mit tenni, Eszti nem jön, pedig már mióta számolgattuk a napokat...
Van, akinek a hazaútja úszott el.
Pénzt persze csesznek visszatéríteni, az sem oké, nade, hogy egy rohadt e-mailt ne legyenek képesek írni, egy héttel az utazás előtt...
Szégyen.
Ekkora kiszolgáltatottságot!!
Magyarország és Dánia között nincs járat. Lehet malévolni, vagy, ha nem vagy milliomos, mehetsz Svédországon keresztül.
Szép.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy kútba esett minden tervünk.
Borzasztóan csalódott vagyok. És dühös, és tehetetlen.
És reményvesztett.

:(((((((((((((((((((((((((((((

szombat (Helsingborg, Svédország.)

Hála az esőtáncnak, meg a temérdek elmormolt imának, szombat reggel csodás napsütésre virradtunk.
Nem tudom, említettem-e már, de Helsingörben többek között az a jó-amellett, hogy Koppenhágától egy köpésre fekszik, és még sorolhatnám-, hogy innen vezet a legrövidebb út Svédországba. (A tenger túlsó partján bizony már kék-sárga barátaink laknak.)
Fel is kerekedtünk szombaton, brunch után, s kompra szálltunk, mert kompolni jó.

Félúton Helsingör és Helsingborg között-így fest messziről ez a pici város.

Röpke húsz perc elteltével bele is csöppentünk Helsingborg szívébe.
Hasonlít itteni testvérkéjére, csak kicsit nagyobb az élet, és svédebbek az emberek.


Megmásztuk.
Minél magasabb, annál szebb.

Házikók és tenger, legfelülről:


Fújt a szél.

Nem kicsit.

Lefelé sem volt könnyebb a menet, de mi megmásztuk. :)

Szemlélődtünk...
Bámészkodtunk...

Átkeltünk...

Rácsodálkoztunk...

Meghökkentünk...

Mindenféle útburkolatokat fotóztunk...

Pózoltunk csigaként...

... meg kőszoborként.

A káposztafejek meg jók lesznek háttérképnek.
Meg egyébként is.

Visszafelé már felhősödött, de így talán még szebb volt a szép.

Míg végül előtűnt a távolból Hamlet vára.
Hazaérkeztünk.


Csodás, napos-kékeges, kirándulós szombat!

Estére a lábunkat sem tudtuk mozgatni, de nem is kellett. Lengyel-cseh kultúrestre voltunk hivatalosak.
(Lehetett volna jobb is, de fő az igyekezet. És külön köszönet a vodka-almalé/Becherovka párosításért.)
Utána még sokáig mulatoztunk, beszélgettünk, vegyültünk mindenkivel, én még a cseh-lengyel afterpartiba is belekóstoltam.
(Nem kellett volna...)
Aztán reggel négykor hívtam a taxit, és onnantól nekem már nincs mit mesélnem.
Szép volt, jó volt, rövid volt...
De tartalmas, és nagyon örültem, hogy itt voltál, és hoztál nekem egy kis darab otthont!
(Nem feltétlenül a túrórudira gondolok.)
((Hanem a pálinkára :))

Hát ezért volt csak nagyon rossz az az esős vasárnap...

péntek

Randa, esős nap volt, azért mi mégis erőt vettünk magunkon, s beszállingóztunk a városba. Péntekenként az egész délelőttöm szabad, így volt időnk ebéd előtt megrohamozni a Tigert, s beszerezni mindenféle hasznos holmit. (Úgy, mint baglyas bögre, virágmintás takarítóeszközök, szemceruza-hegyező, satöbbi.)
Ebéd után okosodtunk Cha óráján, vicces volt az is.
Este pedig belecsaptunk a lecsóba.
Éljen a karaoke!
És igen, mikor már mindenki kidőlt, mi akkor is csápoltunk és énekeltünk, söröztünk és boroztunk, és leginkább rettenetesen élveztük.
Sikerült kettőig mulatozni.
Mamának riszpekt, amiért a csitriket megszégyenítő lelkesedéssel nyomta a buli végéig!

Juli és Gabunia akcióban:

Martával, fáradtan:

Juli 'anyukái' is megérkeztek közben (= mamája plusz két barátnője). A dög nem árulta el, melyikük az 'igazi'. Szavazásra kellett bocsájtani a dolgot.

Kettő körül aztán kidőltünk, hogy másnap nyakunkba vegyük Svédországot.

(folyt. köv.)

Mama-vizit, 1. rész: szerda (Koppenhága) + csüt.

Szerda délután megérkezett. Jött, látott, s győzött. Koppenhágában kóboroltunk, csodás volt, mint mindig. 'Váci utca', hot-dog, és az elmaradhatatlan dán sör. (Ír pubban :)
Azon nyomban elcsábított két meztelen férfiembert is, alig tudtuk őket levakarni magunkról.
(Hiába, a népszerűség...)
Nyhavn, erős szél-a lelkesedés még mindig tart.
Majd folytattuk a sörözést a szállóban, amiért én változatlanul rajongtam, pedig hagyott maga után némi kívánnivalót. (Még így is melegebb volt, mint az itteni szobám...)
Sörennek hála, nem kellett bemennem az első órámra, így elég volt egy viszonylag embernek való időben induló vonatot elcsípni.
Hiper-szuper-luxus vendégszobát kaptunk, saját fürdő-wc, nyugalmas folyosó. (Már amennyire nyugalmasnak lehet nevezni az IPC-t úgy általában :))
A Nap is kisütött, így inkább a városban ebédeltünk, hogy ne kelljen olyan korán visszatérni.
Én visszafutottam kettőre, Mami meg bevette a várost.
Olyannyira, hogy fél ötkor már-már aggódni kezdtem, merre járhat.
Hiába, tudtam én előre, hogy bele fog szeretni a színes házakba meg a szűk utcácskákba.
Így is lett.
Vacsora közben Pierre szórakoztatott minket, nem unatkoztunk.
Este még tettünk egy kört, olyan kísértetiesen csendes volt minden.
Majd pedig koránfekvés. A karaoke-bulikra rá kell pihenni, ugye ...
;)

(folyt. köv.)

p.s: ne haragudj, de a fenti képet kár lett volna kihagyni...

esős, szürke, magányos, érzékeny.

Ott szeretnék ülni a rózsaszínű kanapémon, és teát szürcsölgetni a zöld kiscsészéből. Elmenni együtt a piacra, salátát készíteni, sárgadinnyét kockázni, és este nézni valami bugyuta filmet. Sétálni egy kört. Összefutni a Jászain, munkából hazafele. Vagy csak heverészni, horoszkópot olvasgatni a Nők Lapjában.
Olyan hamar eltelt ez a pár nap. Megint kaptam valamit az otthoni érzésből, és most nagyon lennék ott.
Mindenről beszámolok hamarosan.

felelek

Bemelegítésnek:

Étel: krumpli-minden létező formájában; rántott husi kecsappal+parisali, pizza, túrórudi, főzelék minden mennyiségben. Plusz fransk hotdog, és minden, ami az Ayman-crew fakanalán kifér.
Ital: gyümölcsből legyen.
Alkohol: Irsai, Chardonnay, Betyár és Fütyülős. (Meg a Royal. Nem vodka, ser.)
Szín: Türkiz.
Együttes: RHCP, Morcheeba, U2, Massive Attack, és még soksok. (magyar: Irie maffia és Neo. Etcetc.)
Színész: Jack Nicholson; Jude-mert szexi.
Színésznő: Diane Keaton, és a szépséges Liz Taylor.
Film: Sok, nem tudok hirtelen mit.
Szám: páratlanok.

Hiszel-e:

Horoszkópban: néha rászorulok. (de azt kikérem magamnak, hogy a kínaiak szerint a disznó jegyében születtem!)
Istenben: Transzcendensben. (Nem egyházban, nem Bibliában.)
Túlvilágban: kell lennie valaminek…
Földönkívüliekben: nem igazán foglalkoztatnak.
Magadban: vannak jobb napjaim.

Mit gondolsz róla?

Álmok: gyötörnek folyton.
Szerelem: mítosz.
Élet: imádok élni!
Halál: az is eljön, ha tetszik, ha nem.
Dohányzás: van élet nélküle.
Káromkodás: néha elszalad velem a ló.

Egyik-másik:

Vanília-csoki: csokiiii!
Sör-bor: fehér, száraz.
Szárazföld-tenger: tenger!
Fekete-fehér: pink
Hideg-meleg: ha víz, akkor hűvös, ha évszak, akkor mindegy, csak a nap süssön.
Nap-Hold: Hold.
Állat - ember: Állat
Rend - rendetlenség: tele vagyok mániákkal, mégsem vagyok képes mindent a helyére rakni. (kívül-belül)

Közösség:

Szeretsz vásárolni?: nőből vagyok...
Szeretsz emberekkel találkozni?: Igen.
Szeretsz otthon lenni?: Szeretek, béke van.
Hogy jössz ki a környezeteddel?: relatív.
Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: 21,5 évvel ezelőtt.
Szeretsz középpontban lenni?: nem törekszem rá, de ha úgy alakul, szeretek.
Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül?: persze.
És ha szomorúak?: Nem jó. Erőt adni nekik viszont nagyon.
Milyennek tartanak a többiek?: Erről a többieket kellene megkérdezni :) Viszonylag kevés ellenségem van.

Előfordult már, hogy:

Ültél már repülőn?: igen.
Voltál külföldön?: igen..
Sírtál mások előtt?: igen.
Másztál fára?: nyuszi vagyok, nem merek.
Találkoztál már híres emberrel?: igen.
Eltört egy csontod?: pont egy. (kislábujj)
Be kellett feküdnöd kórházba?: csak a mandulám miatt.
Telefonbetyárkodtál?: nanáá!
Lógtál az iskolából?: előfordult.
Úsztál tengerben?: lehet élni nélküle?
Voltál templomban?: igen.
Fent maradtál egész éjszaka?: sokszor.
Táborban voltál?: tizenéves koromig minden évben, többször is.
Gondolatban megöltél valakit?: nem is egyszer.
Volt autóbaleseted?: nem. (kip-kopp.)

Egyéb:

Jobb, vagy balkezes vagy?: jobb. (kétbal-)
Mi van az egérpadodon?: egér :)
Mi van az ágyad alatt?: halott német katona is szerintem…
Mitől félsz a legjobban?: hogy elveszítek valakit, akit szeretek.
Mi jár most a fejedben?: megint fel kell kelni…
Vannak háziállataid?: nincsenek már sajna.

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: Pókicát.
Amit a legjobban hiányolsz: összebújva aludni, délig.
Életed legszebb időszaka: passz.
Életed legrosszabb időszaka: 2007. november-december.
Ha visszamehetnél az időben, hova mennél?: hippikorszak.
Egy dolog, amit megbántál: nem hiszem, hogy érdemes megbánni bármit is.
Egy dolog, amit elfelejtenél: egy illat, egy érzés, egy szerelem.
Mi akartál lenni, ha nagy leszel?: régész, sztyúárdessz, ENSZ főtitkár. (Ma már csak -nagykövet.)
Jövő: telis-tele tervekkel.
Állás: másodlagos.
Házasság: ammegmi?
Gyerekek: 3
Fiad neve: Ádám.
Lányod neve: Jázmin, Luca, Hanna.
Hol fogsz lakni?: remélhetőleg itt is-ott is.
Mit fogsz csinálni 20 év múlva?: járom a világot és adok. Ha lesz hozzá elég bátorságom.

Köszönet érte Beának.

(Passzolom tovább minden bloggernek.)

'Mit érne a hello goodbye nélkül...'